Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)

Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók

603

megengedték akárkinek, hogy ilyen bőrt készítsen. Manapság ez az iparág alig bir már jelentőséggel ; a timsós bőr nem kelendős.

Ugyancsak Kriinitznek említett művében találunk még egyéb megjegyzéseket is, melyek a Magyarországon szokásos eljárásokról szólnak ; az egyik a bőröknek koppasztására vonatkozik. A bőröket egy hordóba tették, min- deniket külön-külön árpadarával behintették, lefödték deszkákkal és kövekkel, meleg vizet öntöttek reá s a darával addig hagyták erjedni, mig a szőrt nem eresztették. Más helyen meg arról tesz említést, hogy a magyar talpbőrt úgy kezelték ugyan, mint a német talpbőrt, a különbség azonban az volt, hogy magyar gubacscsal történt az utolsó befejező cserzés.

Hogy hazánkban a múlt században jóminőségü talpbőrt készítettek, különösen Pozsonyban, a mellett szól a következő adat, melyet Krünitz közöl :

Krünitz megkülönböztet pozsonyi és bécsi talpbőrt s azt mondja : A kettő közötti különbség abban áll, hogy a magyar pozsonyi talpbőr a barkás oldalon sötét hamuszint mutat, a mely alatt azonban a szép, erős és igen jó világosbarna telitett cserzés kilátszik stb.

Erdélynek hajdanában hires bőripara volt. Az erdélyi bőrt különösen a keleten kedvelték ; egyes speczialitásoknak, igy az erdélyi kordovánbőrnek a hire széles e hazában elterjedt.

A magyarországi bőripart még e század közepéig nagyobbára kisiparilag űzték, a kisipar a czéhrendszer védelme alatt virágzott s a timárság a legjövedelmezőbb iparágak közé tartozott. Ez az állapot teljesen megváltozott akkor, midőn a borkészítés terén is a gyári üzem a műhelyi munka helyébe lépett.

Telkes Simon adatai szerint a jelentékeny .fiumei bőrgyártól (1771) eltekintve az első bőrgyár Magyarországon 1799-ben Pesten keletkezett. Ez a Kemniczer János-féle bőrgyár volt. Ezt követte 1808-ban egy másik (Thoma József, Budán 1822). 1813-ban Cohner József szatyánbőrgyárat állított ;

ugyanabban az időben keletkezett Dessewffy Samu gróf bőrgyára előbb Vencsellőn, később Fintán, Sáros vármegyében. Ismeretes volt még báró Neszer bőrgyára Lajosfalván, Mosonmegyében a Lajta folyó mellett.

Fischer H. Jakab szab. bőrgyára Budán 1829-ben keletkezett, Jordán Gáspár és Alajos cs. kir. szabadalmazott bőrgyára Pesten (1843) Steinberg H. Simon ü-Budán, Schwartz István cs. kir. orsz. szab. bőrgyára Egerben, a tatai bőrgyár stb., mindezek nagyobb stílusban dolgoztak. Ebben az időben azonban még megvolt az egyensúly, úgy, hogy a kisebb műhelyek is haszonnal tovább fennállhattak. Ilyen timárműhelyek az egész országban szétszórva léteztek és helyenkint egész falvak lakossága bőrkészitéssel foglalkozott. Ilyen helyek, a hol bőr-kisipar virágzott, voltak : Rameniez, Borsod- megyében ; Kassa, Kecsege, tót falu, a Rima vize mellett ; Léva, Bars vármegyében ; Nagy-Lomnicz, Szepes vármegyében ; Sepsi, Abauj vármegyében ; Debreczen, Ratkó, Kövi és Jolsva, Gömörmegyében ; Lőcse, Rajecz, Trencsén- megyében ; Pozsony és Bazin, Pozsonymegyében (1. e.) ; Pécs, Lajtafalu, Moson- megyében ; Turnisa, Zalamegyében ; Újvidék, Körmöczbánya, Barsmegyében ;