Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
568 riolitok, melyek tehát főképen földpátból és kvarczból állanak.1 Ezek közül van olyan is, mely összetételében teljesen megfelel az Angolországban a kerámiái parban földpát és kvarcz helyett alkalmazott cornishstone-nak. De a porczellán, valamint a kemény kőedény anyagainak a földpát és a kvarcz legalább is a felét teszi ki és igy ezek az anyagok bőven kárpótolhatnának a kevésbbé alkalmas kaolinért. Ezek az anyagok különben azért is nagy fontosságúak, mivel iparosaink a kvarczot és földpátot még ma is külföldről hozatják, mert nincsen rendszeresen feltárt földpát- és kvarcz-telepünk, melyek sajnos a közlekedéstől különben is rendszerint félreesnek. De nem csak a földpátot és a kvarczot, hanem az agyagot is sok iparos hozatja még a szomszédos ausztriai tartományokból, noha a megfelelő nyers- an}rag hazánkban is megvolna. Ennek a bajnak sok esetben még iparosaink konzervatizmusa és indolencziája az oka, de sajnos, hogy a legtöbb esetben csakugyan olcsóbban hozathat az iparos a külföldről jó minőségű és kipróbált agyagot, mint a közel fekvő hazai telepekről, mivel, mint említők, ezek feltárva és rendszeresen művelve nincsenek. S akárhányszor, ha akadna is vállalkozó vagy iparos, ki a telep feltárására hajlandó volna, a kedvezőtlen birtokviszonyok akasztják meg a vállalatot, mivel sok helyen a közbirtokosok tulajdonában lévő telepekre a kisiparosoknak már régi ásatási joguk van, kik aztán rablógazdálkodásukkal a földet teljesen elrongálják, a legtöbb esetben pedig birtokosaink túlbecsülik a földnek értékét, s oly árakat és feltételeket szabnak, milyeneket a külföldön a legkiválóbb anyagért sem kívánnak. Birtokosaink földjüket rendszerint kincsnek tekintik, már pedig az agyag teljesen steril föld, melyet csak a munka tesz kincsesé. Építőanyagok, Téglaáruk. A téglaárukat durva agyagáruknak is mondjuk és némi jogosultsággal, ha tekintetbe veszszük, hogy a vályogvető czigány a legközönségesebb, durva földből s a legegyszerűbb eszközökkel késziti még most is, úgy, a hogy már az izraeliták Egyptomban készítették. És ebben a kezdetlegességében megmaradt ez az ipar csaknem századunk közepéig. De ekkor már a városok rohamos növekvése, az iparnak és a kereskedelemnek fejlődése, fokozták a szükségletet és modern közlekedő eszközeink kiterjedése lehetővé tette az égetett tégla alkalmazását ott is, a hol tüzelőanyag hiányában a téglaipar azelőtt nem fejlődhetett. De a fokozott szükséglet kívánatossá tette a drága kézimunkának gépekkel való pótlását és a tüzelőanyag teljesebb kihasználását. Már századunk elején szerkesztettek az agyag feldolgozására gépeket ; a nyitott, csak négy falból álló kemenezéket pedig kamrás kemenczékkel helyettesitették, de a téglagépeknek és jobb szerkezetű, a tüzelőanyagot jobban kihasználó kemenezéknek átalánosabb alkalmazása és ezzel a téglaipar 1 Petrik Lajos. A riolitos kőzetek agyagipari czélokra rvaló alkalmazhatósága. M. kir. földtani intézet kiadványai.
