Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
567 intézet tudományos czélját mindig első sorba helyezte, annak gyakorlati fontosságát se mellőzte és már az 1885. évi országos kiállítás alkalmával hazánknak ipari czélokra alkalmas ásványi nyersanyagait, külön gyűjteményben kívánta bemutatni. Ez a nyolczvanas évek elején keletkezett gyűjtemény tehát magában foglalja egyrészt az építőipar szempontjából fontosabb kőzeteket, másrészt az agyag-, üveg- és festékipar czéljaira szolgáló nyersanyagokat. Felismervén, hogy a nyersanyag-gyűjtemény csak akkor bir értékkel, ha a gyűjtött anyagok alkalmazhatóságukra nézve is meg vannak vizsgálva, Böck igazgató már 1884-ben az intézet által gyűjtött anyagok megvizsgálására a jelen jelentés szerzőjét kérte fel, ki azt a munkát el is vállalta. Az agyagok megvizsgálása csak égető próbákkal történt, olyképen, hogy az illető agyagokból formált gúlák három, fokozatosan emelkedő hőfokban égettettek, u. m. a fazekas-kemencze, a porczelán-kemencze hőfokában és végre kovácsolt vas olvadási hőmérsékének megfelelő hőfokban. Az 1885. évi országos kiállításon már 177 fajta ilyképen megvizsgált agyagot mutattak be.1 A földtani intézetben időközben külön chemiai laboratóriumot szereltek fel, melyben az intézet vegyésze, Kalesinszky Sándor a nyersanyagok megvizsgálását folytatta, úgy hogy ezeknek száma az 1891. évi agyagipari kiállításon már 277-re emelkedett, melyeket Kalesinszky Sándor a m. kir. földtani intézet 1892. évi jelentésében ismertetett.2 A lefolyt ezredéves kiállításon pedig már 730 égetett agyag-minta volt bemutatva. Ennek a gyűjteménynek tanulmányozásából kitűnik, hogy hazánkban mindenféle agyag megvan, csak valódi kaolint nem találtak még mindeddig. Vannak ugyan fehér, a porczellángyártására is alkalmas anyagaink,3 u. m. a nagymihályi, hollóházai (radványi),4 beregszászi, dubrincsi, kovászói stb. anyagok, de mindezek csak riolit-kaolinok, melyek sajátságaikban eltérnek a valódi, a gránitból származó kaolinoktól. Ilyennek eddig csak is a Tátra alján Nagy- Lomnicz község határában előforduló agyag mondható, de ez a moraenák elmállása által keletkezett és vasoxydos beszivárgás által sárgás színűvé lett, tehát nem oly tiszta, mint azok a kaolinok, melyeket a kőzet primaer lelőhelyein találunk. A porczellánipar fejlesztését tehát a kaolin hiánya nehezíti meg, mert a riolit-kaolinok, bár közönséges porczellán előállítására alkalmazhatók, rendszerint még sem oly tiszták, mint a gránitból származó csehországi kaolin. Másrészt azonban a riolitok oly anyagot nyújtanának, mely ezt a hiányt némileg ellensúlyozhatná. Előfordulnak t. i. hazánkban, különösen Abauj-, Zemplén- és Ungmegyében tiszta, el nem mállott vagy csak részben mállóit 1 Matyasovszky J. és Petrik L. Az agyag-, üveg-, czement- és ásvány festék-iparnak szolgáló magyarországi nyersanyagok részletes katalógusa. M. kir. földtani intézet^kiadványai, 2 A magyar korona országainak megvizsgált agyagai. Különlenyomat a m. kir. földtani intézet 1892. évi jelentéséből. Pótfüzet az 1885-ben kiadott agyag-katalogushoz. 3 Petrik Lajos. A magyarországi porczellánföldekről, különös tekintettel a riolit- kaolinokra. * A hollóházi (radványi) riolit-kaolin. A m. kir. földtani intézet kiadványai.
