Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
549 tékben mint az utóbbi, ugyanis 57°/°-al 22,4°/o-al szemben. Sajnos körülmény az, hogy épen azokban az iparczikkekben emelkedett a behozatal a legnagyobb mértékben, a melyek a legtöbb ipari munkát kívánják, mig kivitelünk főképen nyersanyagok tekintetében emelkedett a legföltünőbben. Megjegyezzük még, hogy a faipari czikkek külforgalmában a kereskedelmi bilánczia 1895-ben a tiz év előtti állapothoz képest megrosszabbult, mert amig tiz év előtt a kiviteli többlet 17*s millió frt volt, ez 1895-ben csak 15‘s millió frt. Faiparunk a kiállításon. Faiparosaink közül, a kik a szűkebb Magyarországban közel 64 ezer önálló vállalkozóval és munkással vannak képviselve, a kiállításon körülbelül csak 300-an vettek részt, ha a háziiparosokat és járóművek készítésével foglalkozókat leszámítjuk. Még kedvezőtlenebb volt a részvétel Horvát-Szlavon- országban. A mi az egyes iparágak képviseletét illeti, megjegyezzük, hogy a számot tekintve, első sorban a bútorasztalosok és az ezekkel szorosan öszszefüggő iparosok állanak, a mennyiben ezek az összes megjelenteknek közel 38°/o-át alkották. Aránylag legkisebb számban jelentek meg a kádárok, a mi különben gyártmányuk természetéből, mint kiállításra kevésbbé alkalmas, is következik. Butor- és lakberendezési iparunk a kiállításon. Őszintén meg kell vallani, hogy rendkívül nehéz és háladatlan föladat reánk nézve e tárgyról művészi tekintetben szólani. Bármiképen is veszszük a dolgot, bármily nehezünkre is esik, mégis csak meg kell mondani, hogy művészi és esztétikai szempontból a XII. csoport kiállítása a hozzá értő előtt nem volt kielégítő. A legsajnosabb azonban az, hogy a kiállítás nyilvános jellegénél fogva nagyon is hozzáértő külföldi szakértők, elsőrangú butorgyárosok és e tárgygyal foglalkozó esztétikusok is visszás véleményt alkottak maguknak butorművésze- tünkről a látottak alapján, habár ez a vélemény épúgy, mint a XII. csoport kiállítása, nem felel meg a tényleges viszonyoknak. Mi okozta a XII. csoport csekélyebb sikerét, illetve azt, hogy nem mutatta be az iparos közönség tehetségének, képességének és képzettségének javát a kellő arányosságban és mértékben, azt e helyütt tárgyalni nem tartjuk opportunusnak, csak röviden azt jegyezzük meg, hogy egyik főok ez iparok specziálisan kedvezőtlen gazdasági helyzete volt, a mely nem engedte meg, hogy az iparosok átalában, de főképen a külföldön kitünően kiképzett fiatal sarjadék teljes képességét bemutathatta volna. A XII. csoport buzgó és szakavatott szervezője ismervén a viszonyokat, már kezdettől fogva előrelátta a bekövetkezendőket, s tőle telhetőleg törekedett ezen segíteni nevezetesen azzal, hogy a szegényebb sorsú, de tehetséges iparosoknak művészi rajzokat akart rendelkezésre bocsátani, és bocsátott
