Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
550 is. Ez a segédeszköz is azonban az iparosok anyagi helyzete folytán csak csekély hatásúnak bizonyult. Lakberendezési iparról általában kell szótanunk, a midőn a XII. csoportot iparművészeti szempontból mérlegeljük. Ez alatt pedig mind azokat az ipari foglalkozásokat értjük, a melyek valamely lakóhelyiségnek, tágabb értelemben a lakóház belső berendezésére és díszítésére vonatkoznak, tehát az asztalos, a kárpitos és díszítő, a stukatör, a tapetás, a szobafestő, a bronzöntő stb, foglalkozásait. Ezen iparok gyártmányait egymagukban is, de mint lakószobaberendezéseket egymással összefüggésben is megítélhetni művészi szempontból. Ez utóbbi alakban ítéletünknek legtökéletesebb alapját nyerjük, a mennyiben ez magában foglalja az összes különálló és itt szereplő iparokat és igy a lak- berendezési iparról legtökéletesebb képet is ad valamely országban. Ez okból főképen ezek megbirálásával akarunk itt foglalkozni. A lakberendezés szakmájába tartozó 185 iparos, a kik a XII. csoportban megjelentek, egészben véve 27 teljes fülkét díszítve és 9-et díszítés nélkül mutatott be. Sok volt ezek közül a tisztességes, mondhatnók a jobb mindennapi Ízlésnek megfelelő berendezés, de kevés az a fülke, a mely magasabb igényeknek, akár a raffináltabb, akár az esztétikailag iskolázott ízlésnek teljes mértékben megfelelt volna. Hiába mentegetődzünk azzal, hogy hiányzik ez utóbbiak kiállításához az iparosokban a kellő anyagi erő. A finomabb ízlésű közönség minden idegent-imádási hajlamával mégis, ha hazai iparosoknál nyilvános helyen finom ízlésű dolgokat lát, ezek felé szit és igy iparosaink saját érdekük ellen cselekszenek, midőn nagy anyagi rizikó mellett is az alkalmat meg nem ragadják a szolid és nemesebb fajtájú reklám kifejtésére. De harmonikus, esztétikailag kielégítő hatás elérésére nincs is épen szükség nagy anyagi eszközökre. Egyszerű bútorokkal és dekoráczióval, ha a szép alakra és színek egybehangzása iránt érzékünk van, szintén remek interieurt produkálhatni. Sajnos, hogy még némely a legjobb anyagi-viszonyok között levő czég is csak úgy immel-ámmal jelent meg a lakberendezés dekorativ részével a kiállításon. Csodálatos dolog, hogy épen az erre hivatott kárpitos-díszitők a legkisebb mértékben járultak hozzá ezen csoport dekorativ emeléséhez, mintha a jó szinhatások iránt nem volna érzékük ! Mostoha visszahatással volt különben a fülkehelyek szerencsétlen megválasztása, a mely a dekoráczióban döntő világítás létesítését nappal majdnem mindenütt absolute megakadályozta. Másrészt a nagy jelentkezés folytán gyakran oly keskenyre estek ki a fülkék, hogy harmonikus és dekorativ rendezés épenséggel lehetetlen volt. Különös benyomást nyert a szemlélő, midőn a kiállítást a stylusok szempontjából tanulmányozta. Azt találta, hogy még most is az e tekintetben mértékadó távolabbi nyugati világtól idő szempontjából messze elmaradtunk, sőt arról is meggyőződhettünk, hogy bútoriparunk még most is a bécsiek nyomdokain halad, illetve ez után lassan-lassan ballag. Arról a nagy forradalomróka mely az egész miveit nyugatot, még az eddig vezérszerepet játszó finom ízlésű írancziákat sem véve ki, forrongásba hozta és az iparművészetek terén már is áthatja, kiállításunk szerint a mi iparművészeinknek még fogalmuk sincs.
