Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
248 hasonlításra nem áll ugyan rendelkezésünkre, de azért mégis állítjuk, hogy a behozatal ebben az árúban 1885 óta már csökkent. Ha más nem, legalább a nálunk már-már gyökeret vert játékszeripar is tanúskodik e mellett. Nem csekély az az összeg, melyet évenkint parafaárúkcrt adunk ki a országból. így volt 1885-bcn 302 ezer frtnyi behozatalunk és 26 ezer írt kivitel, mely összegek 1895-ben 624 ezer frtra, illetve 73 ezer forintra emelkedtek. Ezt a czikket még nem készítik nálunk ; a kivitel tehát átvitelből származik. A kérdés azonban az, vájjon nem tudnók-e ezt a nagyösszegü árút idehaza is gyártani ? — Ismervén ezt az ipart, igennel kell felelnünk. Ha Németország képes a parafát Spanyolországból és Algirból, le az Erczhegységbe szállítva versenyző iparczikké földolgozni, miért nem tudnék mi is ezt cselekedni akár a Karst szegényes vidékein, akár Felső-Magyarországon vagy Erdély hegyes vidékein, a hol a kereseti igények még nem túlságos magasak. A parafaipar különben alkalmas gyári üzemre is, mint azt a német és dél- franczia gyárak mutatják. Fából készítünk a papírgyártáshoz való anyagot is olcsóbb papirosokra vagy a rongyanyaggal való keverésre. Ezt az anyagot 1885-ben 162 ezer fit értékben hozták be, és 192 ezer frttal vitték ki. 1895-ben, midőn ennek az anyagnak kémiai úton való gyártása nálunk is cellulosegyártás néven már meghonosodott volt, a forgalom főképen erre szorítkozott. A bevitel köszörült faanyag és czelluloseban együttesen volt 329 ezer frt, a kivitel 500 ezer frt értékű. Tekintetbe véve, hogy a hazai két czellulose-gyár közül az egyik épen nem a legkedvezőbb viszonyok mellett dolgozik és mégis képes az osztrák és német gyártmánynyal versenyezni, továbbá az erdélyi és felsővidéki fenyőkészleteinkre, valamint a nagybőségü hegyi vizierőkre, melyek az erdők színhelyén vannak, ez az ipar is, árújának piaczi árainak nagymértékű változásai daczára még mindig fejlődőképes. Ez azonban csakis a nagytőkének való foglalkozás. Egy látszólag jelentéktelen, tényleg azonban fontos forgalmi czikket képeznek a nyirfaseprők, melyekből 1895-ben a kivitel 275 ezer forintnyi értékre emelkedett. Ez már a háziipar körébe tartozó czikk. Hogyha még a többi itt nem részletező házi faipari czikkeket, melyek mindnyájan elég fontos szerepet játszanak bel- és külforgalmunkban, is figyelembe veszszük, azt a meggyőződést szerezzük, hogy ez is érdemes arra, hogy komolyan foglalkozzunk ennek rendszeres fejlesztésével. Ráutalunk a közönséges faárúk forgalmára, melyben részben az a sokféle házi faipari czikk is benfoglaltatik, melyek mint itthon fölöslegesek, külföldre mennek, nevezetesen a sokféle gazdasági eszközre. Ez időszerint pl. a bükkfalapátok nagyon rentábilis kiviteli czikket képeznek, a melyet a jelen viszonyok között főképen Szlavóniában a Ker- rindija hegységben nagy mennyiségben kezdenek készíteni, a nélkül hogy a keresletnek eleget tehetnének. Végül faiparunk forgalmi értékeit a 10 éves időszakokra vonatkoztatva, összességükben összehasonlítva, azt tapasztaljuk, hogy úgy a behozatal, mint a kivitel növekedett, bár az első sajnosán közel háromszorta nagyobb mér
