Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
541 fels, Coburg), kivételesen Francziaországból jön be a zöme. Kívánatos volna úgy gazdáink, valamint iparosaink érdekében is, hogy a fűzvessző-tenyésztésre is nagyobb gond fordittassék. A tapasztalat mutatja, hogy ritkán találunk gazdasági terméket, mely jobban fizetne a reáforditott munkáért, mint a fűzvessző. Hozzá kell még venni, hogy a fűznek épen azon, a folyók és patakok partján levő áradási területek felelnek meg legjobban, melyek különben más mívelésre nem alkalmasak. Sürgős teendőnek tartjuk tehát azt, hogy a kormány képeztessen ki egy erre hivatott szakembert, a ki a fűzvessző tenyésztését és annak fonási czélokra való preparálását megtanulván, a földbirtokosoknak, a városi és községi hatóságoknak mértékadó tanácscsal szolgálhat és az egész országban a fűzvessző-tenyésztést a lehetőségig szervezze. Egy másik, nem kevésbbé fontos teendője volna ezen egyénnek, a félkész fűzvesszők értékesítésének, ha nem is közvetítése, de legalább irányitása. Kapcsolatban ezzel még intenzivebb módon fejleszszük ki az ipari oktatást e téren, ha másképen nem, legalább vándortanitók révén oly helyeken, a hol ennek szélesebb alapja kiterjedt népipar alakjában megvan. Mintaszerű e tekintetben, a finomabb kosárfonóárukra vonatkozólag, a bellusi és békési kosárfonóiskola. Fűzvesszők termelésében is már szép eredményeket mutattak be Újvidék és Komárom városa gazdasági hivatalai és nehány földbirtokos, főképen azonban Somogy- és Vasmegye. Más nyers anyag, részben félkész áru, a mely fontos forgalmi czikket képez, a meggyfaszárak és az erdei nyers botok. Ezekből volt 1885-ben a behozatal 54 ezer, a kivitel 210 ezer forintnyi érték, a mely összegek 1895-ben 96 ezer, illetve 323 ezer frtra emelkedtek. Ezek a séta-, nap- és esernyőbotoknak, valamint a dohányzószer-gyártásnak képezik fontos anyagát. Nevezetes ezen számokban, hogy a behozatalban majdnem kizárólagosan, a kivitelben 30°/°-ig a mahaleb (bádeni) meggyfa szerepel, a melyet rendszeresen mívelt telepeken termelnek. Ezt a termelést már nálunk is meghonosították Fegyverneken, Párkányon és Sopron környékén, részben oly talajon, a hol eddig szőlő termett. Egy-egy holdja okszerű mívelés mellett 200—300 forintnyi tiszta hasznot hoz. A még mindig tetemes behozatal, de jó kiviteli árai is arra utasítanak, hogy még nagyobb mértékben foglalkozzunk ezek ültetésével. A produkczió megnagyobbodásával hihetőleg azonos mértékben fog növekedni a dohányzószerek gyártása is, mely már eddig is — a fából valókat értve — Pozsonyban, Beszterczebányán és Zólyomban szépen virágzik. Sajnos körülménynek jelezzük, hogy a nyers botokból (erdei) még mindig 247 ezer forint a kivitel, más szóval, hogy ezeket nem dolgozzák föl idehaza. Tény, hogy mióta a Zay gróf-féle gyár a sétabotgyártást beszüntette, a szűkebb Magyarországban nincsen egyetlen egy botgyár és csak Horvátországban találunk Samoborban és Károlyvárosban gyárakat ilyenekre. Egyúttal ráutalunk e helyütt a botgyártásnak egyéb oly anyagaira, a melyek termelése föld- és erdőbirtokosainknak nagy hasznot hoznának. A szelíd gesztenye és az ákáczfabotok ezek, melyek a világforgalomban igen becsült czikkek. Zalamegye déli lankásai, Sopronmegye és más helyek, a hol
