Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)

Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók

542 a szelíd gesztenye megterem, nagyon alkalmasak ilyenek ültetvényeire, holott az ákáczfa mindenütt megterem, de nevezetesen a terméketlen futóhomokos talaj nagyméretű értékesítésére alkalmas. Fölhozzuk még az eső- és napernyőbotokat, a melyekből 1895-ben 28 ezer forint értékűt behoztak és 343 ezer forintnyit kivittek. Ez utóbbi összeg kizárólagosan a zayugróczi gyárra esik, mely egyike a legnagyobbaknak a világon. Nevezetesen állunk a dongafánk forgalmával. Behozatalunk emelkedé­sével kivitelünknek csökkenését tapasztalhatni. 1885-ben volt behozatal 65 ezer forint, kivitel 133/4 millió, mig ugyanezek a tételek 1895-ben 4'i millió, illetve 11 ‘5 millió volt. Megemlítjük, hogy a behozatal csekély mértékben Szerbiából, nagyrészt azonban Boszniából származik, mely ránk nézve külföld. A kivitel csökkenése tehát, a behozatalt leszámítva, 6'5 millió forintnyi érték. Ennek sokféle oka van, melyek közül a legfontosabbak az orosz és észak­amerikai dongafa versenye, másrészt az erre legalkalmasabb horvát tölgye­seknek apadása, minek folytán ez az asztalosmunkákra kiválóan alkalmas faanyag mint fűrészáru, oly árra emelkedett, melylyel a dongáért nyerhető árak alig képesek versenyezni úgy, hogy most már sok helyen csak abból a tölgyfából keszitenek dongát, a mely finomabb fűrészárura nem használható. Feltűnő, hogy zsindelyben milyen aránylagosan nagy mennyiség jön be külföldről, a szomszédos osztrák tartományokból, holott ez sok ezer házi­iparosnak téli foglalkozást nyújthatna. 1895-ben a behozatal 325 ezer forint, a kivitel csak 9 ezer forint volt. Egyéb nyersebb gyártmány fából még az úgynevezett fagyapot, a mint a törékeny áruk csomagolására, olcsóbb bútorok párnázására, tépéshelyettesnek stb. szánt faforgácsot nevezik. Fiatal ipar ez ugyan még, a mely az ország fogyasztása mellett mégis 32 ezer forintos kivitelt mutat. Legszebb idevágó telepek Kokován és Csáczán vannak. Anyagbőségünk és az áru szállíthatósága ezen iparág fejleszthetőségét elősegíthetnék. Eczetforgácsot még néhány év előtt csak itt-ott gyártottak bükkfából mellékesen. Ma már ezekre is specziális gyárunk van, a mely ezenkívül még más ipari forgácsot, nevezetesen a sörgyártásban használt mogyorófa-forgácsot, e mellett még hordódugókat is nagy mennyiségben gyárt. Csekély behozatal mellett ez az egy gyár csak forgácsot vitt ki 1895-ben 42 ezer forintért, holott dugóáruival az amerikai behozatalt törekszik kiszorítani. Közönséges faáruk néven az áruforgalmi füzetek durvább kádár-, esz­tergályos- és épületasztalos-munkákat értenek. Ezek behozatala 1885-ben 587 ezer, kivitelük 518 ezer frt volt. 1895-ben pedig ez 889 ezer, illetve 521 ezer forint volt. A behozatal tehát több mint 50°/o-ai növekedett, holott a kivitel változatlan maradt. Ha a gyakorlati életet e téren figj'elemmel kisérjük, azt találni, hogy ezen nagymértékű behozatal túlsúlyban épület­asztalos-munkákra esik, melyeket Ausztriában, nevezetesen Bécsben egy részvénytársaság gyáraiban uniformálisan és oly tömegesen készítenek, hogy már ez okokból, de még a verseny kedvéért is oly rendkívüli alacsony áron szállítják az országba, nevezetesen vidékre, hogy a mi iparosaink, a kik

Next

/
Thumbnails
Contents