Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
540 birtokosaink megsinylik. Ennek magyarázatát egy más újabb iparág fejlődésében találjuk meg. Vagy másfél évtized óta ugyanis sikerült az olyan tölgyfából, mely más czélra nem használható, a benne levő csersavat oly előnyösen kilúgozni és bőrcserzésre alkalmassá tenni, hogy ez sűritett állapotban való olcsóbb szállításával és könnyebb kezelésével csakhamar hatalmas és győzedelmes versenytársnak mutatkozott a cserzőhéjak mellett. Felső vidéken csakhamar keletkezett egy gyár, mely a lúczfenyő-héjnak nagymennyiségű cserzősavát (Tannint) gyártotta, mig délvidéken Horvát-Szlavonország tölgyeseiben a nagyobb faipari telepek mellett öt cserfakivonatot gyártó vállalat létesült, a melyek 1895-ben, midőn ezen anyag egységára 16—17 forint volt métermázsánként, 3'25 millió forintnyi értéket vittek ki elenyésző csekély behozatal mellett. Sajnos azonban, hogy ez az ipar is ez idő szerint a tönkremenés szélére jutott. Az évről-évre az idegen világokban feltalált új meg új, nagymennyiségű csersavat tartalmazó növényi termékek behozatala Európába, okozza azt, hogy ezen áruczikk egységára tiz forintra szállott alá, mely mellett a gyárak már alig prosperálhatnak. Az erdészeti, tehát némileg a faiparok közé tartoznak még a gyanta, terpentin, terpentinolaj (terpentinszesz) és szurokgyártás is. Ezekből 1885-ben a behozatal 344 ezer forintot, a kivitel 25 ezer forintot, 1895-ben pedig ugyanezek a tételek 560 ezer forintot és 94 ezer forintot tettek ki. Látni ebből, hogy úgy a behozatal, valamint a kivitel is nagy mértékben emelkedett. A behozatal nag3^ságából és emelkedéséből azt következtethetnők, hogy ezek gyártása talán jövedelmező foglalkozás lenne. A dolog úgy áll e téren, hogy a gyártásnak egyik lényeges föltétele, a nyers anyag, hiányzik nálunk. Fenyveseink ugyanis olyanok, hogy a 'terpentintermelést csak kisebb mértékben engedik meg, és igy ilyen ipar létesítésénél nálunk is a külföldi nyers anyagra, nevezetesen az amerikaira szorulnánk. Különös körülménynek említjük föl, hogy szőlőkaróban, mely ugyancsak alárendelt jelentőségű félkész áru, mégis 17 ezer forint kivitellel szemben a behozatal 67 ezer forint értékű. Megértjük ezt a körülményt, ha figyelembe vesz- szük, hogy a legjobb szőlőkaróanyag a vörösfenyő, mely anyagnem nálunk csak kisebb mennyiségben terem és igy aztán a szükségletnek megfelelően Ausztriából, leginkább Steiermarkból kerül be hozzánk. Fontos ipari anyagot alkot a fűzvessző, a mennyiben ez a kosárfonó-iparnak alapját képezi. Maga a kosárfonás, mint már láttuk, mint ipar elég örvendetes fejlődést mutat, a mi még abból is föltűnően kiviláglik, ha látjuk, hogy az 1885-iki 256 ezer forintnyi behozatal 1895-ben 152 ezer forintra csökkent, a kivitel pedig 41 ezer forintról 85 ezer forintra emelkedett. Ennek nyers anyagában az elmúlt 10 év alatt a behozatal változatlanul csekély maradt, mig a kivitel értéke 30 ezer forintról 63 ezer forintra emelkedett. Ez utóbbi körülmény örvendetes ugyan, de még kedvezőbb volna közgazdaságunkra, ha a hámozott és fehérített fűzvesszőt kész iparczikkek alakjában tudnók kivinni és igy a még mindig tekintélyes behozatali összeget elenyésztethetnők. Megjegyezzük különben, hogy kosárfonóárukban a behozatal csakis finomabb árukra vonatkozik, a melyekből leginkább Csehországból (Rudnik) és Németországból (Lichten-
