Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
539 Örvendetes az állapot egy más faáru forgalmában is, a vasúti talpfákéban, a hol lényegtelen behozatal mellett közel egymillió forintnyi kivitelünk mutatkozik. Talpfákban a külforgalom ugyan az 1885. évihez képest apadt, de nem nagy mértékben. Ezen apadásnak oka tölgyfatalpaink megdrágulásában található. Még nagyobb mértékű lehetne a talpfakivitel, ha gondos és okszerű kezelés mellett sikerülne bükkfatalpainknak külföldi vasutaknál jó hírnevet szerezni. A kényes bükkfa ilynemű értékesítését azonban csak akkor fogjuk elérni, ha az ezzel foglalkozó kezelőknek alkalmat nyújtunk, mondjuk például külön erre szervezett időleges és rövid tartamú tanítási folyamokon a bükkfa tulajdonságaival, viselkedésével és helyes kezelésével megismerkedni. Ily módon aztán, nemcsak hogy azt az évenként 1.5 millió köbméternyi bükkfanövekvést, mely jelenleg nagyrészt az erdőben tönkremegy, tudnók értékesíteni, hanem a maihoz képest nagyobb áron is tudnánk túladni rajta. Elég e tekintetben ráutalni arra a körülményre, hogy már eddig is, e sorok írójának közvetetlen behatása mellett, a legszerényebb mértékben megejtett kísérletek alapján, elérték már egyes czégek, hogy ugyanazt a bükkfát, melyet eddig 24—25 forinttal árultak detailban, kellően, mondjuk 12 százaléknyi töbletköltséggel, kezelve 30 és 35 forinttal árulják. Ebből még az is következik, hogy érdemes volna a bükkfa kezelésére külön kísérleti állomást szervezni. A faanyag értékesítésének egy más módja még az is, hogy oty helyen, a hol főképen a közlekedési viszonyok mostohák, szénné égetik. Ez a foglalkozás is, bár nem épen az erdő értékének legjobb kihasználása, fejlődött. 1885-ben 31 ezer forint behozatal mellett 278 ezer forint volt a kivitel és ugyanezek a tételek 1895-ben kétezer forintra csökkent, illetve 827 ezer forintra növekedett. A sajnos ebben a félig örvendetes növekedésben csak az, hogy a faszén égetése nálunk még nem folyik okszerűen. Nagy-Bocskó, Perecsenyen, Maros- Szlatinán és Gurahonczon vannak telepek, hol a nagy értéket képviselő mellék- terméket, fakátrányt, faszeszt és faeczetet is kinyerik, a többi helyen azonban ezek kárba vesznek. Pedig ugyanezek a czikkek nálunk mint külforgalmi áruk már tekintélyes tétekben szerepelnek. így fakátrányban, mely a kreozot-gyártásban és a vasúti talpfák telítésénél kitűnő és értékes anyagot ad, 1895. évben 12 ezer, a faszesz és faeczetben pedig 50 ezer forint volt a forgalom. Hozzá kell még venni, hogy ez az összeg leginkább a kivitelből származik. Még kedvezőbbé válik ezen czikkek gyártásának szüksége, ha tekintjük, hogy a faszesz egy nálunk még pólyában levő iparnak, a lakkgyártásnak, a faeczet pedig az eczet-esszenczia és eczetsav-gyártásnak képezi alapját, melyek 120 ezer, illetve 65 ezer forinttal szerepelnek a külforgalomban. A fa melléktermékeiről beszélve, a cserzőhéjakról sem szabad megfeledkeznünk. Ezek forgalma az utolsó évtized alatt rendkívüli mértékben hanyatlott. Az 1885. évben ennek behozatala 406 ezer forint, kivitele 5.228 millió forint értékű volt. Ezek az összegek 1895-ben 226 ezer, illetve 2.195 millió forintra apadtak, mely óriási differencziákat nemcsak egyes kereskedők, hanem főképen erdő
