Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
538 lékkai, az esztergályosok száma 123 százalékkal, a kádároké 32 százalékkal, a székgyártóké 234 százalékkal, a kárpitosoké 47 százalékkal, a képfaragók és szobrászok száma 153 százalékkal megnövekedett. Hozzá kell még venni, hogy a faipar ezen időszak alatt még belterjesen is tekintélyes mértékben fejlődött, a mennyiben egyes különleges új iparágak honosodtak meg. így például a gyermekjátékipar tiz év előtt épen csak a kezdet kezdetén volt, holott ma már nehány telepen elég tekintélyes mértékben fizik ; az ipari forgácsgyártás azelőtt csak eczetforgácsok készítésére terjedt ki, holott jelenleg tekintélyes gyárunk van, mely 40 lóerős gőzgéppel mindenféle idevágó czikket készít. A bükkfa értékesítésére nézve is örvendetes haladást találunk már, a mennyiben már a nemzetközi forgalomban szerepet játszó czégek is ezt újabb eljárásokkal okszerűen földolgozzák és ennek megfelelően megnövekedett értékkel Európába szétküldik. A botgyártás nevezetesen egy gyár rendkívüli fejlődésével akkora terjedelmet nyert már nálunk, hogy gyártmányai világforgalmi czikket alkotnak. A »Piment Zay«-t Bombayban és New-Yorkban épp úgy ismerik, mint Európa kereskedelmi emporiumaiban. Ezzel a haladással szemben némely foglalkozásnál csökkenést találunk, mely néha csak látszólagos, máskor a mostoha közlekedési, de leginkább azokra nézve káros vámtételekben találja magyarázatát. Legfeltűnőbb ez a parkétgyártásnál, a melynél a statisztikai adatok szerint az ezzel foglalkozók száma 559 személyről 189-re szállott alá. Ez azonban úgy látszik, némi statisztikai tévedésnek a kifolyása is, mert mindamellett, hogy a parkétagyárosok száma, főképen a németországi nagymértékű vámtétel folytán tetemesen csökkent, az egész országban tapasztalható virágzó építési ipar és a kifejlődött fényűzés következtében még sincs abszolút kétségbeejtő helyzetben. Még egyéb iparágaknál is találunk fejlődést, ritkán hanyatlást. A faipar átalános fejlődése kitűnik abból is, hogy a szűkebb Magyarország iparosainak száma a kérdéses tiz év alatt 15.782-vel, vagyis 33 százalékkal, Horvát-Szlavonországéi pedig 7687-tel, azaz 128 százalékkal szaparodott. Legszembetűnőbben mutatják azonban faiparunkban a kérdéses deczenális időszakban beállott változásokat a külforgalomra vonatkozó adatok. Öleljük föl ezen adatok összehasonlításánál közelítőleg az összes, a faiparhoz tartozó czikkek adatait abban a sorrendben, mint azok a fentebb közölt táblázatokban előfordulnak. Látjuk, hogy tűzifánk külforgalmi mérlege tetemes mértékben javult, a mennyiben azok behozatali értéke csökkent, a kivitelé pedig 22 százalékkal növekedett. A rönkő alakban forgalomba jövő kemény és puhafa kereskedelmi mérlege a tízéves időszak alatt kisebbedéit. Ez azonban nemcsak hogy nem hanyatlásra, hanem ellenkezőleg, épenséggel közgazdasági javulásra mutat. Megértjük ezt, ha ezen csökkenéssel szembeállítjuk az ugyanezekre az anyagokra vonatkozó fűrészelt és faragott áruk forgalmi értékeit. Mig 1885-ben a bevitel 2‘s millió, a kivitel 6‘o6 millió forint volt, ezek a tételek 1893-ben 2'5 millió, illetve 13'2 millió forintra rúgtak. Beállott tehát már az a közgazdaságunkra fontos állapot, hogy a behozatal csökkenése mellett a kivitel megmunkált áruban igen nagy mértékben növekedett, ugyanis 119 százalékkal.
