Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
529 Mondhatni, hogy a hunok és más, ideig-óráig itt letelepedett népeknél a faházaiknál szükséges ácsmesterség, a ruhájuk és kincseik elzárására való ládák készítésére az asztalosság, a családjaik szállítására használt szekerekre a bognárság, víztartó eszközeik, a csutorák, légelyek, csobolyok stb. gyártására esztergályosság és kádárság s több más faipari ág már általánosan el volt terjedve. A magyarok bejövetele alkalmával is megvoltak ezek az iparok az országban, részben ittmaradt, részben magukkal hozott iparosoktól űzve. Erre mutat legalább az a történeti tény, hogy Árpád az ország teljes elfoglalása előtt is már nagy fapalotát épittetett magának és nagyjai családjainak a Csepel szigetén. De egyéb körülményekből is következtethetünk erre. A keresztény vallás terjedésével foganatosított templomépités, a magyarok végleges letelepedésével szokásba jött házépítés, a melyek eleinte rendesen fából valók voltak, az itt szükségessé vált kezdetleges bútorzat és számos házi eszköz mind arra vall, hogy a faipar ez időben mindinkább terjedt és fejlődött. A Szent István idejéből való alapitólevelek közvetetlenül megmondják, hogy az ács, csónaképitő, bodnárság, a kerék- és szekérgyártási, az esztergályosság, a fafaragó-mesterségeket már űzték. Az országban előtalált, a magukkal hozott rabszolgák ivadékai és a Német- és Olaszországba tett hadjárataik alkalmával onnan hozott hadi foglyok, illetve rabszolgák űzték ezeket is. Endre király korából származó monostorok alapítására vonatkozó oklevelek is faiparosokról szólnak. Kálmán király idején a dömsödi kolostornak adományozott községek évenkint már két házzal vagy e helyett ezer szál deszkával adóztak. Ugyanez a kolostor kapott a királynál légelykészitőket, szekér- és kerékgyártókat és esztergályosokat ajándékba. Ebben az időszakban a külföldről jött szerzetesek itthon is sok oly műtárgyat készítettek a templomok földíszitésére és fölszerelésére, a minőkkel Olasz- és Németországban megismerkedtek volt. Hasonlóan csináltattak sok díszesebb házibútort is. III. István korában az ország nagyjai, a kik nyugoton és keleten maguk is a magasabb műveltséggel járó kényelmi eszközökkel megismerkedtek, de főképen a Bizanczban nevelkedett király példája szerint, palotákat építettek és azokat fényűzéssel berendezték. Ugyanekkor számos templomban is nagy pompát fejtettek ki azok berendezésével. Az ipar ekkor a szászok bevándorlásával is kitűnő iparűző elemre tett szert. IV. Béla idejében a fényűzés házi bútorokban, ruhában stb. még inkább növekedett, de az ipar lényegében hanyatlott. IV. Béla uralkodása alatt, a tatárjárás után az ország rekonstruálása alkalmával az ipar olaszok és németek betelepítése és az ezeknek osztott szabadalmak és kiváltságok folytán új lendületet nyert. Említést találunk gyakran az ebből a korból származó törvényekben a hordókról, melyek az olasz telepitvényesek által virágzóvá tett szőlőmívelés folytán nagy kereslet tárgyát képezték. Az Anjouk korában a polgári elem székhelyei, az ipar és kereskedelem Matlekovits: Magyarország az ezredik évben. VII. 34
