Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
493 alá esik, mert mint például színházak és templomok, főleg művészi alkotásoknak tekinthetők. A vármegyék és kisebb községek nyilvános épületeik terveivel szintén gazdagították e csoport kiállítását. Ezek közül felemlithetők : Baranya, Gömör, Hunyad, Somogy, Szeben és Zala vármegye kiállítása. A kiállított tárgyak leginkább a szerkezetek feltüntetése által vonták magukra a figyelmet, de átalánosságban még ezen tárgyakon észlelhető úgy a rajzbeli előadásban, mint a tervezésen is a fejlődés folyama, mely még a tökélyt el nem érte. Javulást és emelkedést csakis képzettebb iparosok nagyobb- mérvü szaporodásától várhatni, ha ugyanis az egyes vidékek is erre hivatott műszaki erőkkel fognak birni. A kőmüves-ipar által felhasznált anyagokkal külön óhajtunk foglalkozni. Az ácsipar, mint az ember legelsőbb szükségleteinek kielégítésére hivatott iparág, hazánkban is a legrégibb időktől fogva igen nagy lendületnek örvendett, a miről a számtalan regi 100—150 éves épületeink példákul szolgálnak. Valóban mesterileg készült régi templomtorony-süvegek és fedélszerkezetek tanúskodnak arról, hogy a régi czéhrendszer fennállása alatt ezen ipar elérte volt a legnagyobb tökélyt, úgy a szerkesztés mint különösen a részletek pontos szakszerűségében. Jobb időkre virradt az ácsipar is hazánkhan a képesítési törvény életbelépte óta, jobban képzett iparosok törekednek a helyeket elfoglalni és mindinkább emelkedik ezen ősrégi iparunk is. Készítményeiben, különösen a mi a fa lelkiismeretes megmunkálását illeti, bár nem érte el a régi tökélyt, de viszont a számításokon alapuló szerkezetek nagyszerűsége tekintetében azt ma már felülmúlta. Az ács iparossegédek munkabirósága és ügyessége a külföld előtt is ismeretes. A csoport kiállításán ezen iparág sem vehetett részt nagyobb tárgyakkal és igy fejlődöttségéről a székesfőváros területén, valamint a kiállítás helyén létesett ipartárgyak tettek tanúságot. A kiállítás egyes pavillonjai, különösen a II. főkapu, mely helyesen alkalmazott szerkezetével egyik legérdekesebb, legtanulságosabb részét képezte e téren lévő munkáknak és egyaránt dicsérte Kolbenheyer Viktor tervező építészt, mint Gregersen G. és fiai ácsmestereket, a kiknek egyéb munkájuk is, igy az épitő iparcsarnok munkabírásukról tanúskodik. Szép csoportosítás és helyesen alkalmazott szerkezetei által tűnt ki az erdészeti pavillon ; Aigner Sándor ezen művével átalános és megérdemelt elismerést aratott. Helyes eszméjének megvalósításában Lőwy D. és fia ezég fáradozott. A kiállítási igazgatóság pavillonját a műszaki osztályának tervei szerint Antony Tamás ácsmester készítette, a ki még számos épületen mutatta be szakavatott pontosságát. Ezen iparág terén még Horváth József, Neuschlosz Ödön és Marczel, Neuschlosz Károly és fia ezég tűnnek különösen ki, mert működési körük nemcsak a székesfőváros, hanem az ország vidékéire is kiterjeszkedik. Vidéki városaink is igen sok jó erővel rendelkeznek, úgy hogy ha némileg
