Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
434 lesz, hogy a viz a benne lebegő meszet már nem hordja fölebb. Ennek folytán a fölös mész mindig visszakerül a telitőnek szűkebb részébe, a hol a felszálló viz megint felkavarja. Ily módon a viz lágyitására használt mész a legteljesebben hasznosittatik. A mésznek fel nem oldódó maradékát a telitő alján alkalmazott csapon időnkint kibocsátják. A meglágyítandó viz ugyancsak az emlitett keverőteknőre folyik, melyre a keverőedény harmadik rekeszéből a szódaoldatot is vezetjük. A nyers viz, valamint a lágyitására való mész és szódaoldat tehát, a viz vegyi összetételének megfelelő arányban a keverőteknőre folyik és innen, az illető anyagokkal teljesen ke verődve a derítőbe ömlik, a hol a szóda és mész vegyi hatása folytán a viz illető ronditói iszap alakjában kiválnak. Az ily módon iszapossá lett viz, a derítő kúpos ernyői által irányítva, kanyarulatos úton a középen alkalmazott csőbe jut. Ez útjában az iszap mindinkább lejebb száll, mert a viz a kúpos ernyők között oly lassan halad fölfelé, hogy az iszapot nem képes magával hordani. E folytonosan működő vízlágyító készülékkel szemben a kiállított Popelka-íé\e nem folytonosan, hanem váltakozóan működő. Ennek megfelelően ez a készülék kétmedenczés, úgy hogy a nyers víznek az egyikben való lágyitása és derítése alatt a másikból veszik a tápláló vizet és viszont. E kettős készüléknek mindegyik felét egy-egy tágas medencze, azzal kapcsolatos, a lágyi- tásra használt vegyileg ható anyagok befogadására való edény, egy kokszszal megtöltött szűrőedény, valamint a készülék mindkét felére közös, a tiszta viz részére való tartó alkotja. A nyers vizet a tágas medencze aljába vezetik, miközben a vizet befolyató csőbe annyi gőzt is bocsátanak, hogy a viz körülbelül 80° C-ra megmelegedjék. A nyers víznek egy része a főcsőből elágazó csövecskén az égetett szódát tartalmazó edényen át szorul a víztartóba, miközben megfelelő mennyiségű szódát feloldva, azt a lágyítandó vízhez juttatja. Miután e nagy víztartó edényeket akkorára készítik, hogy körülbelül négy órai üzemnek megfelelő vízmennyiséget tartalmaznak, a megmelegitett és szódával kevert nyers viz ronditói a szódával eléggé vegyülhetnek és iszap alakjában kiválva, leülepedhetnek. Az igy meglágyított vizet úszó által a viz szintjének közelében tartott hajlékony csövön vezetik el, úgy hogy elsőben a felső s ennek folytán már inkább megtisztult viz jut fogyasztásra és a viz többi részének is elég idő jut a megtisztulásra. E derítő medenczéből a vizet még koksz-szűrőn vezetik át, mezből a tápláló víztartóba folyik. Ez az egyszerű készülék, ha jókorára készítik és a keverési arányt a nyers viz változásának megfelelően változtatják, a mi különben eléggé egyszerű dolog, nálunk már jól bevált.
