Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
433 néhánya pedig Eggenberger Szilveszter budapesti kőmívesmesternek saját szabadalma szerint készített tüzeléssel volt ellátva. Az Eggenberger-féle tüzelőberendezést lépcsős rostély és ennek felső, valamint alsó része fölötti boltozat alkotja, melyek az égéstermékeket szűk térre összeszoritják, mielőtt a fűtőcsatornákba jutnak. Az e szűk téren átvonuló lángokhoz és fűtőgázokhoz az elülső és hátulsó boltozatban képezett csatornákon, melyek külső nyílásának nagysága födéllel szabályozható, e tüzelő- berendezés feltalálója levegőt vezet. Ezenkívül a tűztér hátulsó részéből a lángok és fütőgázok egy részét, a tűztér hátulsó falában képezett csatornákon át közvetetlenül az első fűtőcsatornába juttatja. A rostély felső végéhez, mint az lépcsős rostélyoknál átalánosan szokásos, széntartó tölcsér csatlakozik, melynek alsó nyílása tolattyúval szabályozható. * * * Táplálóviz-tisztitó, illetve lágyító berendezéseket nálunk még korántsem használnak annyira, mint a kazánüzem takarékossága szempontjából kívánatos lenne. Ez annyival is inkább feltűnő, mert újabban nálunk is mindinkább tért hódítanak a kis vizterü kazánok, melyek csak nehezen és jelentékeny költséggel tisztithatók meg kazánkőtől. A nagyobb kazántelepek kivételével, okszerűen szerkesztett és kezelt lágyító- és deritőberendezések helyett még igen sokfelé mindenféle titkos kazánkő elleni szereket használnak, melyek — aránytalanul drága árukról nem is szólva — legnagyobbrészt haszontalanok, de nem ritkán határozottan káros hatásúak. A kiállításon Eiselc József kazángyára Dervaux-féle lágyító- és deritő- készüléket, a Schlick-féle vasöntöde és gépgyár-részvénytársaság pedig Popelka- féle viztisztitót állított ki. A Dervatix-féle készüléket, a milyeneket nálunk már több nagy kazántelepen hosszabb idő óta használnak, függőlegesen elhelyezett nagy derítő- henger, fölötte alkalmazott keverőedény és ezek mellé állított kúpos alakú telitőedény alkotja. A derítő fölötti keverőedény, melyet lemezfalak három részre osztanak a lágyítandó víznek a megfelelő vegyileg ható anyagokkal való keverésére szolgál. A deritőkészülék hengeres edény, melybe kúpos ernyők vannak behelyezve. Ezek függőleges középvonala helyén alkalmazott csövön két-két ernyő között lyukak vannak, melyeken a meglágyított viz e cső belsejébe s innen rendeltetésének helyére (kazántelepen a tápláló szivattyúhoz) kerül. A kúpos alakú telitőedény a víznek mészszel való telítésére szolgál. A víznek e készülékkel való lágyitása a következőképen történik. A keverőedénynek középső részében oltott meszet vízzel keverünk és az igy nyert mésztejet a telitőedénybe vezetjük. Ezenkívül a keverőedénynek másik részéből ugyancsak a telitőbe nyers vizet is bocsátunk, mely alulról felszállva, mészszel telítődik és fölülről a derítőnek felső részébe helyezett keverőteknőre ömlik. A telitőnek kúpos alakja s a víznek a telitő aljába való bevezetése folytán a felszálló viz a meszet folytonosan felkavarja és leülepedését megakadályozza. Másrészt a telitőedény keresztmetszetének folytonos nagyobbodása azt okozza, hogy a felfelé szálló víznek sebessége folytonosan csökken és végül oly csekély Matlekovits : Magyarország az ezredik evben. VII. 28
