Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
432 A csőkötések tömítésére lágy kovácsoltvasból való gyűrűk szolgáltak, melyeknek megvédésére a csőperemek közötti hézagokat különleges tapaszszal töltötték ki. A síkrostélyu boltozott tűztérből a fűtőgázok, hosszúra felnyúló terelőfal által vezettetve, először a négy első csőelem körül áradtak lefelé, ezután az 5. és 6-ik csőelem körül felfelé, végül pedig a 7. és 8-ikon lefelé s utoljára a kéménycsatornába. A túlhevitendő gőz a fűtőgázokkal épen ellenkező irányú utat tett, a mennyiben a tűztértől legtávolabb levő csőbe vezették, a honnan valamennyi csőelemen végigáradva, a tűztérhez legközelebb lévő csövön jutott a gőzgépekhez szolgáló csővezetékbe. A túlhevités mértékének megfigyelésére a túlhevítő homlokoldalán alkalmazott pirométer szolgált. A be- és kiömlő gőz hőmérsékletének szabatosabb meghatározására mind a beárasztó, mind a kiárasztó csőnek felső végén alkalmazott szemekbe alul zárt kovácsvas csövecskék voltak csavarva. Ezen úgynevezett hőmérőcsövekbe olajat öntöttek, ebbe pedig a hőmérsékleteknek megfigyelésekor egy-egy hőmérőt tettek. Hogy a túlhevítőt szükség esetén a gőzgép üzemének megzavarása nélkül ki lehessen kapcsolni, megfelelő szelepek úgy voltak a csővezetékbe kapcsolva, hogy a kazánoktól jövő gőzt a túlhevítőnek megkerülésével közvetetlenül a gőzgépekkel kapcsolatos csővezetékbe lehetett árasztani. A túlhevítőben netalán meggyűlő víznek kifolyatásáról természetesen gondoskodva volt. A Láng L. gépgyára által kiállított és időnkint üzemben is tartott ezen Schwoerer-íele túlhevítővel óránkint körülbelül 2400 kg. 10 atm. feszütlségü gőzt 260—320° C-ra hevíthettek. * * * Az utóbbi években felmerült számos különleges kazántüzelő berendezés egyike sem nyert nálunk jelentékenyebb elterjedést, a mi részben annak tulajdonítható, hogy kivált a fővárosi kazántelepeken a rendelkezésre álló szén árának változásaival időnkint más-más szénnel tüzelnek, a leginkább használt szenek (salgótarjáni, esztergom-vidéki és pécsi) pedig igen különböző tulaj- doságúak és a szén drágasága miatt lehetőleg takarékos tüzelésre is vagyunk utalva. E feltételeknek átalában a közönséges sík rostély felel meg leginkább, a miért a kazántelepek legtöbbjén ilyent használnak, különféle alakú rostély- rudak alkalmazása mellett. A főváros hatóságának a füstölgésnek mellőzését czélzó törekvései újabban ugyan azt eredményezték, hogy a főváros által füstemésztőknek elismert kazántüzelő berendezéseket, a milyenek egyelőre a Donneley-íéle, valamint az Eggen- berger-íéle, mindinkább több helyen alkalmaznak. Ezek átalánosabb elterjedését azonban az említett körülmények — egyébről nem is szólva — lényegesen hátráltatják. A kiállított kazánok néhánya külföldi gyártmányú, tehát kiállított tárgynak nem tekinthető Langer-féle füstemésztő tüzelőberendezéssel volt felszerelve,
