Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Az erős villamáramok technikája - Az erős villamáramok technikája az ezredéves kiállitáson
374 hogy csak a munkaszakaszban van áramfogyasztás és az üres járatnál alig van munkaszükséglet. Ott, hol a motor csak megterheléssel jár, seriesmotor használható, de ez üres járatnál veszedelmesen megiramodnék. Ha azonban a motor üresen is járhat, mellékvezetékes vagy kevert kapcsolású motor alkalmazható, melynek forgássebessége a megterheléstől úgyszólván független. Újabban forgató áramú motorokat is alkalmaznak. Terhek emelésénél a gép megindítására és megállítására kell ügyelnünk : káros lökések és szükségtelen erőfogyasztás kikerülésére az áramkörbe a megindításnál bekapcsolt nagy ellentállást fokozatosan csökkentjük. Az ellent- állásnak ez a kikapcsolása, különösen felhúzóknál önműködőleg, dróttekercsben mozgó vasmag vagy centrifugál szabályzó útján történik. A gép megállításánál a megfordított művelet megy végbe. Terhek mozgatásánál fontos a féknek alkalmazása, mely a teher megállításánál rögtön működésbe jön. Ezt vagy mechanikai úton létesitett kényszermozgással, vagy villamos mellékvezetékkel érik el. Az utóbbi esetben az áramkör zárásánál a mellékvezeték vasmagvat mozgat, mely a féket felemeli. Ha az áram megszakad, a mágnes elbocsátja a féket, mely önsúlyánál fogva ismét leesik. A kiállításon Ganzék pavilonjukban teljesen felszerelt, 100.000 kg. teherbírású futódaru elektromos berendezését mutatták be. A futódarunak háromféle mozgást kell végeznie. A terhet emeli és leereszti, a járókocsit (macskát) keresztirányban mozgatja, végre magát a hidat hosszpályáján továbbitja. A darúnál szükséges háromféle mozgást egy, két vagy három motorral létesithetjük. Egy ’vagy két motor esetén frikcziós kapcsolásra van szükségünk, mig ez elmarad, ha három motorunk van, melyeknek forgásiránya változtatható. A kiállítási futódarú három forgató áramú motorral volt ellátva. Ennél az elrendezésnél a három motor közül az egyik a hidon áll és a hidat a daru hosszpályáján mozgatja, két motor pedig a kocsin van. Ezek egyike a terhet emeli, mig a másik a kocsit továbbitja. Az utóbbiak áramukat a hid fölött lévő drótokból kapják, melyek a daru hosszirányában kifeszitett vezetékkel állandó érintkezésben vannak. A három motor közös indító ellenállással van ellátva, mely a daru veszteglésénél önműködőleg be van kapcsolva. Ha bizonyos mozgást kívánunk, megfelelő kötél meghúzásával az illető motort beigtatjuk, egy másik zsineg lassú meghúzásával pedig az ellentállást fokozatosan kiigtatjuk. Megállításnál előbb az ellentállás zsinegét bocsátjuk el s ezzel az ellentállást beigtatjuk ; csak ezután igtatjuk ki a mótort. Ily daruk használata nevezetes előnyöket nyújt. A daru hídjának ugyanis rendesen hosszú utat kell befutnia s erőközlésre az egész út mentén van szükség. Hosszú tengelyek vagy az egész út mentén végigfutó kötelek szolgáltak eddigelé erre a czélra, mig az elektromos elrendezésnél néhány dróttal érjük be, melyeken kefék vagy rugók végigfutva, az erőt a hidon lévő motorokkal közük.
