Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémipar és ennek egyes ágazatát kiegészitő vasiparok
317 drága szerkezettel oldhatjuk meg. Nem igy áll a dolog az elektromos világítással. Az izzó fény bárhol elhelyezhető, tehát legczélszerübben úgy készítjük az ehhez való lámpást vagy csillárt, hogy a fényt lefelé vethesse. Erre való tekintettel az 56. és 57. ábrában előtüntetett fali kart illetőleg csillárt a legszerencsésebb alkotásnak nem tekinthetjük. Az izzó lámpás nem gyertya, s fminden műértő embernek fel fog tűnni az, ha a stilus kedvéért a czélt másodrangu dolognak tartjuk. Az amerikai csillárgyárosok már rég megteremtették a villamos világításnak megfelelő csillár- és lámpásalakokat, nálunk a merev stilszerüség a domináló, ezért a tervező nehezebb feladat előtt is áll, mert ezt a czélszerüséggel is egyeztetnie kell. Beismerjük, hogy ez nem megy egyszerre, időt, munkát és pénzt rabló sok próbálgatásba kerül, mig a stilszerü és a világitó mód jellemének megfelelő formákat kitalálhatják. A mi fiatal csillárgyárainktól jó szerével nem is követelhetjük meg, hogy egyszerre minden tekintetben kifogástalan dolgot produkáljanak, s megbocsátható az a hiba is, hogy a régi gáz- vagy petroleum-csillárokhoz való mintákat kevés átalakítással az elektromos csillárok gyártására is felhasználták, s nem egy tárgy inkább a csillogással, mint ornamentikájában rejlő iparművészi gondolattal hatott. Azonban ezektől a tisztán művészi szempontoktól eltekintve, örvendve mondhatjuk,''hogy csillárgyáraink kiállítása remé^^en felül szépen sikerült és szép jövővel kecsegtet, hisz Chaudoir Gusztáv és társa budapesti gyárában már oly iparteleppel is rendelkezünk, mely a csillárgyártáshoz oly fontos díszcsöveket igen jó minőségben és igen szép alakításban gyártja. f) Csengetyük és harangok. A kiállítók száma és a kiállított tárgyak mennyisége. A harangok felfüggesztő szerkezete, a harangok hangja, harangozatok. A harangok öntése és díszítése. Harangláb. A bronzöntészet specziálitásaként fejlődik ki nálunk is a csengetyű és a haranggyártás, s elmondhatjuk, hogy különösen a haranggyártást illetőleg fémiparunknak ez az ága az ezredéves országos kiállításon aránylag legjobban volt képviselve. A csengetvűgyártás dolgában az ungvári Horovitz Ede és a nagyváradi Rosenthal és Ehrlich czég gyártmányai tűntek ki, harangokat pedig kilencz kiállító mutatott be. Jelesen a verseczi Botta György és fiai (2 harang)^ a budapesti szivattyú- és gépgyár-részvénytársaság, ezelőtt Waise? Ferencz (8 harang, két csoportban, 5, illetőleg 3 haranggal), az aradi ifj. Honig Frigyes (1 harang), a nagyszombati Fischer Tivadar (3 harang), a kisgejőczei Egry Ferencz (3 harang), a temesvári Novotny Antal (1 harang), a pécsi Rupprecht testvérek (3 harang), a soproni Seltenhofer Frigyes fiai (3 harang) és a budapesti Pozdech József utódai Thury János és fia (6 harang, két csoportban 3—3 harang). A felsoroltakon kívül pedig Andrásofszky Efraim kolozsvári harangöntő kisméretű harangokkal felszerelt haranglábmintát állított ki, tehát tulajdonképen tiz kiállítóról beszélhetünk. Az 1885-iki országos kiállításon hat harangöntő czég mutatta be gyártmányait. Ha tekintetbe veszszük azt is, hogj
