Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)

Fémbányászat és kohászat - Fémipar és ennek egyes ágazatát kiegészitő vasiparok

318 a felsorolt tiz czég 30 haranggal szerepelt, melyek kevés kivétellel jóminő- ségü és szép munkáról tanúskodtak, fémiparunknak ezt az ágát méltán sorol­hatjuk az elsők közé. Hogy ez igy van, a statisztika is bizonyítja, mert 1895-ben a 13.950 forint értékű behozatallal szemben 10.880 forint értékű kivitel állott, a 3070 forint különbség, tehát elenyésző csekélység. Ezelőtt 10—15 évvel még igen sok harangot importáltak Magyarországba, ma a kül­földi vevők keresik fel jó hírnevű harangöntő-műhelyeinket. A kiállított harangok jó öntésén és csinos felszini megmunkálásán kívül kiemeljük még azt is, hogy a haranglábakat, kevés kivételei, szerkezeti vasak­ból készítették. Harangiparunk fejlődésére vall az a körülmény is, hogy a harang koronájának felfüggesztésében a legváltozatosabb szerkezeteket láttuk. Andra- so fszky Efraim fogasrudon gördülő fogaskerékre, a budapesti szivattyú- és gépgyár-részvénytársaság billenő ék köralaku szegmentjén forgó és görgőkkel oldalirányban megfogott csapra, a Seltenhofer Frigyes fiai czég pedig csap­ágyban oszczilláló csap vájatába állított ékre akasztja a harang koronáját. Atalában az a törekvés nyilvánult, hogy a harang ne csak könnyen lengjen, hanem biztosan is lógjon. Legkönnyebben lengtek a Pozdech József utódai czég harangjai, mert ékalaku függesztő csapjuk összekötő vonala már jó közel volt a harang súlypontjához, csakhogy a felfüggesztésnek ez a módja a teljes kilengést némileg hátráltatja, s e miatt az ütések kissé keményebbek lesznek. A harang alakját illetőleg két újításra akadtunk. Az eg\iket Novotny Antal mutatta be, ki Temesvár városának gyárvárosi temploma számára öntött 2420 kilogram harang felső szélét közel a fejhez S-alaku kivágásokkal törte át, hogy a hanghullámok jobban terjedhessenek, s ennek következtében a harang messzebbre hallható legyen. Vájjon csakugyan elérte-e czélját, meg­ítélni nem lehetett, mert olyan rendes alakú harang, mely ezzel nagyság, súly és alák dolgában egyenlő lett volna, kiállítva nem volt, igy tehát összehason­lító kísérleteket nem tehettünk, azonban az ismeretes fizikai tényekre támasz­kodva azt hiszszük, hogy a harang hangját a kivágások könnyen kieresztik ugyan, de ebből nem a hanghullámok messzebbre való jutását, hanem ennek éppen ellenkezőjét érjük el. A másik újítást ifj. Hónig Ferencz mutatta be, a ki a harangokat nem élesélü, hanem legömbölyített vállal készíti, a mivel az a haszon jár, hogy a harangnak úgyszólván az egész tömege rezgésbe jöhet, s igy hasonló hangerősség elérésére állítólag 20n/°-kal kevesebb bronz kell. Azonban ez se volt teljesen megállapítható, mert az összehasonlító kísérlet czéljára alkalmas harang nem volt kiállítva. A harangok helyes összehangzásával legjobban kitűnt a budapesti szi­vattyúi- és gépgyár r. t. a budapesti erzsébetvárosi plébániatemplom számára készített 5 harangjával. Ezek között a két legnagyobb, jelesen a 2500 kilo- gramos //-hangú és az 1500 kilogramos D-hangu külön állványon, a többi pedig, melyek közül a Dis hangú 1200 kilogramos, a Fis hangú 750 kilo­gramos és a //-hangú 340 kilogramos volt, közös haranglábon. Ez a haran- gozat H-dur és H-moll összhangzatba volt hozható s tiszta és kellemes hangján kívül kitűnt góth stilusu díszítményeivel. A nevezett czég másik három harangja az érsekujvári szent ferenezrendi zárda számára készült és

Next

/
Thumbnails
Contents