Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémipar és ennek egyes ágazatát kiegészitő vasiparok
298 d) Használati és műöntvények. A hazai vasöntőmúhelyek közül használati és műöntvények Üzletszerű gyártásával leginkább a vidéki öntőműhelyek foglalkoznak. A kiállított tárgyak mintázata, öntése és csín ozása után ítélve a legelső helyen áll a nadrági vasipar-társaság nadrági öntőműhelye, melynek legtöbb tárgya a műipar magaslatán állott. Néhány műbecsü darab került ki az aninai, a kaláni, a ruszkiczai, a hisnyóvizi, a dolhai és a prakfalvi öntőműhelyekből. A budapesti gyárak közül a leggazdagabb gyűjteményt a m. kir. államvasutak gépgyára mutatta be. A csakis díszítésre szánt szobrok és domborművek, fegyverek és vértezetek, tálak és tálczák mellett láttunk használatra szánt tükör- és fényképkereteket, vizitkártya- és virágasztalokat, toll- és tintatartókat, levélnyomókat stb. Azonban nagy kár, hogy efféle tárgyak Üzletszerű gyártásával eg3dk budapesti öntőműhely sem foglalkozott, mert a székes főváros a maga kipróbált művészgárdájával efféle czikkek gyártására sokkal alkalmasabb hely, mint a vidéki vasgyárak akármelyiké. Hogy a vasból való műöntvények gyártását minő magas fokra emelhetjük, ha az keresetforrás alapját képezi, mutatják a kőbányai magyar fém- és lámpaáru-gyár öntöttvaslámpáinak formagazdagsága és remek öntése. Persze az esetben, ha a műöntvények gyártása nem czél, hanem csak eszköz, alakításukban a művészi jelleget a technikai szempont mindig el fogja nyomni. Kiemeljük, hogy a használati és műöntvények csinozása dolgában a megszokott bronzolás és festés mellett nagy szerep jutott a galvánnikolo- zásnak és rezitésnek is, a mit minden tekintetben követendő jó példának tartunk, mert a galvánáram kiejtette fémburok az öntvény finomabb részleteit nem takarja el s férni jellegét emeli. A polychrom színezésnek a vas ilynemű csínozása mellett csak az egyszerűbb s kevés költséggel a piaczra vethető tárg}mkra van értelme, a mint ezt a kőbányai fém- és lámpaáru-gyár megmutatta. II. Fémipar s ennek egyes ágazatát kiegészítő vasíparok. a) Mii- és épiilet-bádogosmunkák. A kiállítók jegyzéke és a kiállított tárgyak. Bettik. Az építőiparok csoportjába tartozó fémiparok között a mű- és épületbádogosmunkák voltak legjobban képviselve. A vas- és fémipari pavillonban láttuk Binder Ferencz (Torda), Csukás Zoltán (Pécs), Hodor Károly (Székely- Udvarhely), Joszt Mátyás (Temesvár), Österreicher és társa (Budapest), Piffl Alajos (Temesvár), Rónay János (Czegléd), Schwarz Károly (Nagyszeben), Schwarz Rudolf (Szeged), Seemayer János (Versecz), Steiner Armin és Ferencz (Budapest) és a Zellerin M.-féle gyári részvénytársaság (Budapest) munkáit ; ezeken kívül Breiner Adolf (Sárvár) a gépcsarnokban, a váczi horgany-hengermű a bányászati és kohászati csarnokban, Brozovics Ignjat (Belovár), Jean Bozsidar (Zágráb) és Kolarics Josip (Grubisnapolje) pedig Horvát- és Szlavonországok pavilonjában állított ki.
