Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémkohászat
281 Hiányaként adja el. Különösen néhány budapesti késes tette ezt, kiknek a kiállításon bemutatott készítményeit tulajdonképpen csak a köszörűsipar termékének tekinthettük. Egyik vidéki kiállító nagyon szép beretva gyűjteményt is mutatott be. A magyar ipar minden barátja örömmel szemlélte a szekrény tartalmát, de csakhamar elment a kedve, midőn rájött, hogy a szép beretvák is tulajdonképpen csak köszörült áru számba vehetők. Beismerjük, hogy a késművességünk szomorú állapotán nagyon nehéz segíteni, de a kormány mégis sokat tehetne azzal, ha szükségleteit nálok szerezné be s ezzel a vevő közönségnek is jó példát mutatna. Igen fontos volna a házaló kereskedelem megszorítása is. Egyidőben az irányadó körök a stooszi tanműhely felállításával akartak segíteni a bajon, azonban úgy látszik a nemes intenczió azon törik meg, hogy a gyárnak még a munkásban is gép alkotórészre van szüksége s igy a tanműhelybe járó inasból sohase lesz olyan segéd, mint abból, a ki kisebb mesternél tanult ki, már pedig rossz segédből jó mester se válhatik. Ha már tanműhelyre adunk ki pénzt, az olyan legyen, hogy a munkába álló inast mesterségének minden csinyja- binjára megtanítsa. Ilyen tanműhely tagadhatatlanul igen kitűnő szolgálatokat tehet. Szomorúan állunk kardműves iparunk dolgában is. Pacholek Károly budapesti gyáros kiállításában igen szép gyártmányokat láttunk ugyan, azonban a bemutatott szép kardpengék jó része az alakítás és díszítés után ítélve szintén külföldi volt s csak mint köszörült áru tarthat a magyar ipar szempontjából is dicséretre számot. A kardokról szólva meg kell emlékeznünk Gréth Antal puskaművesnek szabadalommal védett praktikus és tartós kardhüvelyeiről is. A sebészeti műszerek készítése dolgában 1885 óta az tapasztalható, hogy valamennyit aszeptikussá és könnyen szétszedhetővé alakították át ; de kiemelendő az is, hogy az ezredéves országos kiállításon bemutatott tárgyaknak jóval nagyobb részét készítették itthon, mint az 1885-iki kiállitáson szerepeitekét ; különösen Fischer, Wessely és Garay kiállítását emelhetjük ki, mind a munkák jóságát, mind azok szabatos kidolgozását illetőleg. Azonban azzal, hogy a sebészeti műszerek kiállítását igen szépnek tartjuk, még korántsem akarjuk kifejezni azt, hogy ez az iparág a külföld versenyével komolyan szembe szállhat, mert a külföld fejlett sebészeti műszerészipara a hazait annyira nyomja, hogy iparosaink csak nagy áldozatok árán tarthatják fenn a műhelyüket. A sebészeti műszerek iparának is legveszedelmesebb ellenségei a házaló külföldi kereskedők, mert országszerte felkeresik az orvosokat s természetesen nem hazai árút vetetnek velők. Ezt a bajt a házaló kereskedelem szigorú ellenőrzésével lehetne némileg enyhíteni. A kerti eszközök készítése dolgában tulajdonképpen csak Dreher Ignácz és fia czég jöhetnek szóba, mert Blazek inkább itthon köszörült külföldi árúkat mutatott be. Dreher Ignácz kiállításában a szép munka mellett főleg a kések és kerti eszközök igen nagyválasztéka tűnt ki, úgy hogy a külföld iparát se tekinthetjük e szempontból fejlődöttebbnek, sőt abban, hogy a kiállított tárgyak nem sajtolt, hanem kovácsolt aczélból készültek, Dreher gyártmányait
