Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémkohászat
282 a külföldieknél is jobbaknak mondhatjuk, csak az a sajnos, hogy a fogyasztók nagy része nagyon is hozzászokott a külföldi olcsó és rossz árúczikkek vásárlásához s nem a minőségre, hanem az árra néz. G) Takaréktűzhelyek és vaskályhák. Melles- és asztal-tűzhelyek, központi fűtéssel kapcsolt tűzhely, kandallók, kályhák. Gázkályhák és fűzők. Az ezredéves országos kiállítás vasipari részében a vasművesek kiállítása mellett legjobban feltűnt a takaréktűzhely-készitők és gyárosok nagy száma s készítményeik nagy mennyisége és sokoldalúsága. Összesen 28 kiállító, jelesen Bergmann Adolf soproni, Bilitzky Károly zentai, Bognár Péter nagy- szentmiklósi, Clas Nándor kassai, Császár József szegedi, Ehrlich G. Gusztáv budapesti, az Első Magyar Lakatos- és Lemezárú-G y ár Részvénytársaság egri, Gönczy Károly egri, Gross Frigyes gyulafehérvári, Gruber Sándor soproni, Hajos Elek debreczeni, Haraszti János budapesti, Hank Ádám apatini, Ho- lecz János vágújhelyi, Igó János budapesti, Krestenanszky Antal baáni, Kiss Lajos szepsi-szent-györgyi, Klein Dávid temesvári, Knuth Károly budapesti, Krassner Elias nagyváradi, Lakos Lajos budapesti, Maár Antal kecskeméti, a Nagyenyedi Epü/et-Lakatosáru-Gyár Részvénytársaság nagyenyedi, Pentl Antal kúnfélegyházi, Redlich L. fiumei, Stark Máté budapesti, a Szegedi Ipar- testület fém- és érczipari szakosztályit raktár-szövetkezete szegedi és Widmann Alfréd brassói tűzhely-készitő, illetőleg gyáros mutatta be gyártmányait, tehát négygyei több, mint az 1885-iki kiállításon, a miből azonban nem szabad ennek az iparnak megállapodottságára következtetni, mert több kiváló budapesti és vidéki tűzhely-speczialistát nélkülöztünk a kiállítók sorában. így például Szabó Samu győri lakatosmester gyártmányainak távollétét határozottan sajnálhatjuk, mert ő azok közé az iparosok közé tartozik, a kik folytonos javítással törekszenek gyártmányaik piaczát megtartani és mindjobban kiterjeszteni. A tűzhelyeket az alak és szerkezet szerint két főcsoportba, jelesen a melles- és «scárZ-tűzhelyek csoportjába oszthatjuk. Az utóbbiakból valamivel többet láttunk mint az előbbiekből. Igaz ugyan, hogy a melles-tűzhelyek sütőinek kezelése könnyebb és a füstjárása biztosabb, azonban az asztal-tűzhelyek főzőlapja teljesen szabad és a lefelé való füstjárás következtében az égés termékek kihasználása tökéletesebb. A tűzhelyek berendezésében és összeépitésében velős javítást vagy nevezetesebb újítást alig láttunk. Lakos Lajosnak öntöttvas-kosárból alkotott kifalazás nélküli tűzfészke már az 1885-iki kiállításon szerepelt, Gönczy Károly asztaltűzhelyének két vizüstje volt, melyek a főzőlap felett úgy voltak elrendezve, hogy a füstöt a szellentyűk segítségével egyszer közvetetlenül a baloldali vizüst mellett, egyszer pedig közvetve vagy a sütők vagy a főzőlap érintésével a jobboldali vizüst mellett elvezetve, ereszthetjük a kürtőbe. A szerkezet elég érdekes volt, azonban effélét már az 1885-iki kiállításon is láttunk Lakos Lajostól, a ki azok gyártását alkalmasint költséges és inpraktikus voltuk miatt hagyta el.
