Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémkohászat
170 A telepek kitöltő anyagát gyakran vagy közbeszóródott, vagy közbeágyazott fémérczek kisérik. Helyenként egyedül réz, de többnyire ezüst-, réz-, antimon- és kénesőtartalmu fakóérczek : majd mint keskeny pászták, majd kisebb-nagyobb lencsék alakjában, de többnyire oly módon, hogy à telepek mélyében feltűnően ritkulnak, vagy egészen eltűnnek ; vagy ha a felső szintekben ki nem kerülhetők, az egyes érczek — s ezt különösen hangsúlyoznom kell — a fejtésnél vagy a górczokon, minden nehézség nélkül különválaszthatok, olyannyira, hogy a visszamaradó fém, mint például réz, a termelt nyersvas, minőségére káros befolyást már alig gyakorol. Jellemző továbbá e csoport vaskő előfordulására, hogy sok helyütt régebben, a mikor ugyanis a telérek még gazdagabbak voltak ezüst-, réz- és egyéb fémekben, a kiaknázás és kohósitás éppen ezekre a fémekre irányult, a vaskő pedig mint a telér kitöltő meddő anyaga a hányókra került. így például Libetbánya, Zólyommegyében, eredetileg rézkohó volt.*) Igaz, hogy nem vitte sokra sem mint rézkohó, sem mint vaskohó. Rozsnyó vidékén, Gömörmegyében, hajdanában kizárólag rézbányászat volt és ennek vaskő-górczai még az utolsó években is, helyenként mai napig, külön bányahatósági adományozás és élénk válogatás tárgyát képezik. A dobsinai pátvaskő-telepek rendes kísérőiként kobalt és nikolérczek ismeretesek ; de ezek most már oly csekély mennyiségben fordulnak elő, hogy kohósitásuk már is szünőfélben van. Kotterpatakon, hol jelenleg Szepesmegye legjelentékenyebb vaskőbányászata van, húsz év előtt a vaskő szintén mint értéktelen kőzet halmozódott fel a hatalmas hányókon. Leithner Antal báró már 1873-ban, a kassa-oderbergi vasút megnyitása után indítványozta, hogy a fémbányákból nyert pátvaskövek vaskohászati czélokra használtassanak fel ; az Oberschlesische Eisenbahn-Bedarf-Actien- Gesellschaft érdeme pedig, hogy mint egy húsz év előtt megindította e hányok értékesítését a vasgyártás czéljaira. A rimamurány-salgótarjáni vasmű-részvénytársaság utóbb megszerzett szlovinkai bányái mind ez ideig rézbányák voltak. A Kassától Jászóig, illetőleg Alsó-Metzenzéfig elterülő vaskőtelepek egész vonulatát közbeágyazott réz- és fakóérczfészkek jellemzik. A borsodmegyei Telek-Rudóbánya községek határában elterülő hatalmas vaskőbányák környékén rézolvasztó salak sokasága ad hirt a bányák hajdani rendeltetéséről stb.**) De vasércz-hegységünk legdélibb kinyúlványainál is lehet hasonló jelenségekre utalnunk. A Dognácskától Vaskő községig haladó érczvonulatot réz-, ólom-, ezüst- és aranyérczek kisérik. Dognácskán az ólom- és ezüstkohó az 1883. évig volt üzemben. Ruszkabányán is ólom- és ezüstkohó előzte meg a vasgyár keletkezését stb. s vannak geológusok, kik a hazánk keleti részeiben *) Már 1379-ben lett királyi város. 1642-ig változó eredménynyel működött mint rézkohó. 1634-ben épült az első vasolvasztó. **) A sokfelé elszórt vassalak azonban és a kézi munkával kivájt bányaüregek azt is bizonyítják, hogy e vidéken hajdanában a vaskészités mesterségét is jól értették.
