Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)

Fémbányászat és kohászat - Fémkohászat

165

Nem ismerjük ugyan azt a hatást, melyet bányászati és kohászati, de különösen vaskohászati kiállításunk honfitársainkra egyátalában és nevezetesen azokra a körökre gyakorolt, melyek a helytelenül vaskartellnek nevezett egyezményt elejétől fogva elitélték, mert hiszen a közvéleményt tájékoztató napi iradalom a kiállításnak ezen csoportja iránt, mondhatni, sértő közönynyel viselkedett ; kétségkívül csak azért, mert nem rendelkezett eléggé szakértő és a közgazdaság minden terén kellően tájékozott tudósítókkal, a szakavatott közléseknek pedig nem szívesen adtak helyet a napilapok.

Mindazonáltal biztosra veszem, hogy látván a vasgyári iparnak impozáns, tiszteletet parancsoló fejlődését, a vasegyezmény iránt táplált ellenszenvöket a napilapok is alap nélkül valónak ismerték fel.

A mi magát a vasegyezményt illeti, hangsúlyoznom kell, hogy az csak a szorosan vett kereskedelmi rúdvasfajtákra és vasgerendákra vonatkozott. Vaspályasinekre, durva, finom és kazánlemezekre, nyersvasra és állami gyárak által az állami vállalatoknak szállított vasgyártmányokra nem terjedt ki.

Alapeszméjét az egyes vasgyárak termelőképességéhez mért kontingen- tálás képezte ; egyrészt, a mint emlitém, kölcsönösen az osztrák és a magyar területre ; másrészt a két ország saját gyári piaczaira vonatkozólag. A vasárak, melyek, mint rendesen, a németországi árak szerint szabályoztattak, tulajdonképen mint más körülmények között is, csak irányt adtak, de itthon senkit sem köteleztek, még akkor sem, ha egyik vagy másik vasgyár az őt megillető hányadot már ki is merítette.

Hiszen a külföldi verseny ki volt zárva és a hazai vasgyárak, a folyton növekedő szükséglet folytán, mind jól el lévén foglalva, inkább egymás támogatására, mintsem megkárosítására törekedtek.

Ez alatt a hathatós védelem alatt békés és háborittatlan tevékenység fejlődött ki országszerte. A vasgyárak állandóan és egyformáíi el voltak foglalva és ennek a révén, a nőttön-nőtt hazai fogyasztás arányában, fejleszthették telepeiket és üzemüket. A nagy vasgyárak természetesen nagyobb, a kisebbek szerényebb arányokban.

Ez állapotoknak legnagyobb hasznát vették az országban szétszórt kisebb vasgyárak, melyek a vasegyezmény keletkezése idejében, kevés kivétellel, a tönkre jutás szélén állottak és féktelen verseny esetére régen eltűntek volna a föld színéről ; a fogyasztók pedig annak a néhány nagy vasgyár önkényének lettek volna kiszolgáltatva.

Nem kevésbbé üdvös hatással volt a vasegyezmény a munkásnép és a gyári kerületeket lakta közönség érdekeire.

A munkás, a ki állandóan vagy huzamosb időn át egy és ugyanazon gyári telepen talál foglalkozást, bizonyos jóleső megállapodásra jut, bizonyos jó módra tesz szert, úgy hogy könnyű szerrel családot alapíthat. Azonfelül szakmájában nagy ügyességet sajátít el és ez rendszerint jövedelmét fokozza és állását biztosítja. Továbbá nem kénytelen a vasgyári munka csökkenésével más, távoleső gyárakban, családja hátrahagyásával, munkát keresni és minden áron elfogadni.

A gyári kerületek lakói pedig ilyen kedvező esetekben állandóan értéke-