Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémkohászat
166 sithetik gazdasági termesztményeiket és más keresetre is tehetnek szert fuvarral és napszámmal. lrtózattal gondolhatunk arra, hogy mivé lett volna vasgyári iparunk, ha a vasegyezmény 1886-ban nem létesül. A nagyobb vasgyárak, a milyenek a rimamurány-salgótarjáni, a resicza-aninai és a zólyombrézói telepek, örökös küzdelemben az osztrák gyárakkal, nem követhették volna ama rohamos haladásokat, melyek az utolsó tiz év alatt a vasgyártás módozatait és alapfeltételeit teljesen megváltoztatták. Hátramaradásuknak pedig versenyképességük megszűnése lett volna a következménye. Piaczaink ismét nyitva állotlak volna az osztrák vasgyáraknak és ezek nem késtek volna a lehető legnagyobb hasznot húzni, a magyar fogyasztó közönség és állami intézményeink rovására. Szerencsére nem úgy történt. A vasegyezmény védőszárnyai alatt a salgótarjáni, ózd-nádasdi, resicza-aninai vasgyári telepeken, hogy gyári berendezéseiket folyton a kor színvonalán tarthassák, több millió forintra rugó rekonstrukcziókat és beruházásokat tettek és a kisebb vasgyárak is mind, szerény határok között, javították berendezéseiket és biztosították verseny- képességüket az ország határain belül. Sőt a kincstár is, mely egyes finomító és hengerműveit inkább politikai és közgazdasági szempontból tartja üzemben, kénytelen volt, minden takarékossága daczára, új termelési ágakat meghonosítani és a meglevők berendezéseiben egyes kikerülhetetlen változásokat megtenni. Vasgyári iparunkat a tiz évi békés fejlődés annyira megizmositotta, hogy 1895-ben harminczmillió forintnyi piaczi értéket meghaladó vas- és aczél- árúkat volt képes produkálni. Tehát eléggé fontos tényezője hazánk közgazda- sági érdekeinek, melyet egyesek előítéletének feláldozni nem szabad, és a mig a vasegyezmény csak a termelés kontingentálására szorítkozik, tehát a fogyasztók érdekeit sem téveszti szem elől : az állam erkölcsi támogatását is méltán megérdemli. Tagadhatatlan és az ügynek természetes folyománya, hogy az osztrák vasiparnak legalább is épp oly hasznára volt az osztrák-magyar vasegyezmény, mint a miénknek ; különösen pedig a stíriai és alsóausztriai vasg3'ári vállalatoknak, melyeknek prosperálása ezután is az egyezmény szellemétől, irányától és tartamától függ. De végre is ez az intézmény kölcsönösségen alapul és összes eredményeiben is kell, hogy az érdekeltség minden tagjának bizonyos előnyöket biztosítson. Vaskiállitásunk hatását két égkivül nagyban emelte volna, ha mint igazán országos kiállítást egyetlen csarnokban áttekinthetően és a gyárak földrajzi sorrendjében mutathattuk volna be a laikus és a szakértő közönségnek. Az első tervezések alkalmával fel is merült ez eszme, melynek megvalósításáról leküzdhetetlen nehézségek miatt le kellett mondani. Így történt aztán, hogy egyes nagyobb bánya- és kohóvállalatok telepeik és gyártmányaik remekeit saját külön pavilonjaikban mutatták be*), többi része pedig a közös bányászati *) Osztrák szabad, cs. és kir. államvasut-társaság, rimamurány-salgótarjáni vasmű-részvénytársaság, zólyomi »Unio«, diósgyőri magyar kir. vas- és aczélmü. Fülöp Szász-Coburg gothai herczeg.
