Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)

Fémbányászat és kohászat - Fémkohászat

Vasbányászat Vaskohászat

Vasgyártás.

A vas gyártása ősrégi iparág Magyarországon*) ; nemzetinek, magyarnak azonban csak néhány rövid esztendő óta mondható. Azelőtt német volt a szó teljes értelmében, és nem is lehetett más, mikor a bányászati ismereteket terjesztő, egyedüli hazai tanintézet Selmeczen, megalapítása napjától (1763) egészen 1867-ig tisztán csak német volt, nemcsak a nyelv, hanem szelleme tekintetében is.

Igaz, hogy első és 1848-ig egyedüli szakiskola volt Ausztria és Magyar- országban és nemcsak Magyarország számára nevelte a szakembereket ; oly nyelven kellett tehát tanítania, melyet hazánk határain túl is meg tudtak érteni. Másrészt hazai bányászatunk jelentékeny és legfontosabb része a kincstár birtokát képezte, ennek igazgatása pedig Bécsben volt központosítva a cs. kir. udvari kamaránál mint központi hatóságnál és ennek megszűntével, 1849-től kezdve, a cs. kir. pénzügyminisztériumnál, szintén Bécsben.

1867-től kezdve, hazai alkotmányunk visszaállítása után, a m. kir. pénzügyminisztérium alá helyezett kincstári bányaművek hivatalainál lassan- lassan megindult a magyarosodás, eleinte rendeletek és jelentések útján, azután az ügyvitelben egyátalában és csak későn, sajnos, nagyon későn, a szóbeliség terén is ; a mire t. i. a bányászati akadémiából a hetvenes évek vége felé teljesen magyar nyelven kiképzett fiatal szakemberek kerültek ki és ezek a 80-as évek folyamán túlsúlyt kezdtek nyerni nemcsak a kincstári, hanem a hazai bányavállalatoknál egyátalában.

A bányászat magyarosodásával azonban nem tartott lépést a bányászat és nevezetesen a vasgyártás termékeire utalt fogyasztó közönség hazafias érdeklődése, vagy hogy kíméletesebben fejezzem ki magamat : a méltánylás érzéke.

*) Keletkezését hazánk tájain az »Ezeréves magyar állam és népe* czímü alkalmi munka 459. lapján fejtegettem.

11