Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémkohászat
Sóbányászat Magyarország kősótelepülése Máramaros vármegyében már Szelistye mellett jelentkezik, a hol sósforrások mutatkoznak ; továbbá az Izavölgyben, a Mára és Róna melletti völgyekben és különösen a Tisza-fővölgy jobbpartján a Taracz- és Talabor-völgyekbe való eltérésekkel, a vármegyének Husztnál végződő határáig, a hol a sóképződmény a Vihorlat-Gutin trachit hegyvonal által van félbeszakítva. Ezentúl a kősótelepülés nyugat felé Bereg, Ung és Zemplén vármegyékben folytatódik, sósforrások által jelezve és végződik Sárosmegyében, hol a régi elöntött Lipótaknából Soóvártt a sósvizet főttsó előállítására nyerik. Magyarországnak a Királyhágón túli részében a kősó nagy elterjedését nemcsak számos olyan pont bizonyítja, hol kibukkanó sótömzsök láthatók, hanem főkép a tömérdek sósvizforrás, sóskút, sótavak és lápok előjövetele árulja el jelenlétét. Ismeretes ugyanis 40 helytálló kősópont az erdélyrészi medencze területén, 192 sóskút és 593 sósforrás. A körülirt területen előforduló kőzetek : különféle agyag, pala-agyag, márga, sárgahomok, gypsz, pallag, homokkövek, meg trachyt tuffák, Sugatagon nagymennyiségű u. n. vulkanikns bombákkal a sótestet fedő rétegekben. A sótartalmú rétegcsoport közvetetlen fekvőjét hihetőleg a kárpáti homokkőképlet képezi ; a Reuss, dr. Koch és dr. Hofman által talált, a kősólerakodásban ritkán előforduló kövületek a gácsországi wielicskai sótelepen szintén feltalálhatok, s ezek minden kételyt kizárólag azt bizonyitják, hogy földtani korra nézve a magyarországi kősótelepülés a mediterran rétegek gyanánt megállapított területen belül fekszik és valószinü, hogy a kősóképződés a fiatalabb harmadkori képződmények lerakodása idejében ment végbe. A hazai sóbányászat eredetére és legrégibb történetére visszamenni nem lehet czélja ennek a rövid ismertetésnek. Nem szenved kétséget, hogy a sót, mint az emberi és állati szervezetre
