Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémkohászat
Ill A réznek czementvizekböl való kiejtését 1497-ben hazánkban, és pedig Szomolnokon alkalmazták legelőször. Hogy a kohósitás ebben az időben is igen kezdetleges volt, arról a megőrzött okmányok tesznek tanúságot ; azok szerint az ezüstércz-olvasztók csak öt napig voltak egyfolytában üzemben, a hatodik napon kitörettek ; a nyert fémek a részesek között természetben osztattak szét ; a kohótisztek irni és olvasni nem tudtak ; minden kohónál külön Írnokot alkalmaztak, ki rendesen kémlész volt és a számadásokat is vezette. A rézolvasztónál egy olvasztó csak három napig dolgozott egyfolytában és még 1500-ban is az képezte a kohászok főtörekvését, hogy az üzem — mint az ezüstkohóknál — legalább hat napra terjesztessék ki. 1515-ben a fernezelyi patakon öt olvasztó-kemencze volt. 1528-ban a Selmeczre kiküldött kormánybizottság panaszkodik a rossz olvasztómunka miatt, állitja, hogy rossz az érczolvasztás, sok az érez között a meddő, nagy az ezüstveszteség, s hogy sok ólomércz és szén fogyasztatik, hogy a kohók az érczeket ritkán próbálják és nem tudják, mit tartalmaz az érez és az eleg}'. Már akkor rendelték el, hogy a leüzést mindenkor két kohótiszt ellenőrizze, kik az ezüst súlyát megmérve és bélyeggel ellátva, a kamaragrófnak átadni tartoztak. A XVI-ik században a zalatnavidéki faczebányai művek Mariahilf-bányája egy olvasztóművel rendelkezett ; a selmeczi kerületben egymagában húsznál több magán és két kincstári kohó létezett több száz munkással, mindmegannyi jele egy időnkint áldásos bányászkodásnak. 1545-ben Mária királyné meghagyja, hogy minden egyes olvasztó munkás a hűségesküt tegye le. 1560-ban épült a beszterczebányai új fémkohó, az olvasztás tartott 7 napig, a rézkohóban 3 napig. 1573-ban az elegy állott: 24 mázsa érez, 50 mázsa vaskő, 80 mázsa salak, 10 mázsa ólomércz, 2'e mázsa dús kéneskő és 2 mázsa fémólomból. Székely Mihálynak 1575-ben kelt véleménye szerint a nagybányai ércz- olvasztók tudatlanok. 1600 körül Selmeczen mindegyik bányabirtokos maga olvasztotta érczeit; az olvasztáshoz nem jól értettek, nem jól aprították az érczeket, sok tüzelőt és vasadalékot használtak, dús ólom helyett rendesen csak oly tömeget nyertek, melylyel nem tudtak mit csinálni, az olvasztásnál pedig gyakran medvék keletkeztek. 1611-ben a selmeczi kerületben el lett rendelve, hogy oly bányabirtokos, kinek nincs saját kohója, érczeit más bányavállalat kohójában nem értékesítheti, hanem csakis a kincstáréban. 1614-ben a nagybányai, felsőbányái és feketehegyi olvasztók a pénzveréssel együtt évi 3000 tallérért báró Herberstein Felixnek adattak át. A selmeczi kohászat akkori állapotát jellemzi, hogy az 1627-ben ismételten tartott próbaolvasztásoknál 26—27% ezüsthiányt tapasztaltak. 1629-ben adatott ki ugyanott szabályrendelet az érczeknek a kohók által való átvételére nézve, illetve elrendeltetik, hogy minden beváltmányból próba vétessék és hogy a magánkohók beváltmányai is a kamarai kémlő-
