Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - B) Különös rész
97 nál kevésbé, mert az árrontó versenytárs nem is közérdekből cselekszik. (Yb. 28875/1930.) Természetes azonban, hogy az árvédelmi rendszer hatá- lyának elismerése nem korlátlan, hanem csupán a felek szerződési autonómiájának határáig terjed, vagyis azonnal megszűnik, mihelyt fennálló törvényes rendelkezésekbe, közérdekű korlátokba és a jó erkölcsökbe ütközik. Megszűnik tehát már akkor is, ha az árvédelmi rendszer, annak tárgyánál és minőségénél fogva, a közellátás jelentékeny érdekeit veszélyeztetné. Ezeken a korlátokon belül azonban jogszerűen tett szerződési inézkedésekkel szemben a fogyasztóközönség további érdekei e helyen figyelembe nem jöhetnek, mert a bírói ítélkezésnek és a jogbiztonságnak alapjai kizárólag a mindenkor fennálló törvények és törvényes szabályok lehetnek, de erre a továbbmenő érdekvédelemre mindaddig, amíg szükségletét szabad árukban minden nehézség nélkül fedezheti, a közönség nem is szorul. (Vb. 25875/1930.) Az a kiskereskedő, aki versenytársát, tehát ugyancsak viszonteladót az árvédelem hatálya alatt álló márkás áruval kiszolgál, az árrontó cselekményéért részesként felel, mert a kiskereskedő közvetlenül a fogyasztók részére árusít, viszonteladók kiszolgálására hivatva nincs. Ha tehát egy másik viszonteladó az árfenntartási kötelezettség mellett forgalomba hozott márkásáru-szükségletét nem nagykereskedőtől, hanem tőle szerzi be, ezt nyilvánvalóan abból a célból teszi, hogy a márkatulajdonos közismert árfenntarási igényét kijátssza. (Vb. 25.876/1930.) Az árvédelmi rendszert biztosító ú. n. kontrolljegyek eltávolítása és a vevőknek ilyen, a kontrolljegyektől megfosztott áruval való kiszolgálása önmagában is tisztességtelen versenyt valósít meg, mert ez a márkatulajdonos ellenőrzési lehetőségeit meghiúsítja, Az árrontó azt a kifogást sem érvényesítheti sikerrel, hogy mások is a megszabott áraknál alább árusítanak, mert mások jogellenes cselekménye mentségül nem szolgálhat. A márkatulajdonos viszont köteles a maga részéről mindent elkövetni, hogy az árrontásokat lehetőleg késedelem nélkül megtorolja, mert az, aki a visszaéléseket rendszeresen eltűri és ezáltal a kötelezettségüket teljesítő viszonteladókat az elé a dilemma elé állítja, hogy vagy ugyancsak leszállítják az árakat, vagy vevőközönségük előtt magukat az árdrágítás 1. §• 7
