Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - A) Általános rész
70 pedig bírói megállapítástól függött. A Kúria egyik legújabb ítélete ezen álláspont felé látszik hajlani, amennyiben a perköltségek kölcsönös megszüntetését a kártérítési követelés elutasításával egymagában indokoltnak nem látja, hanem abban a többletben, hogy felperes abbanhagyási kérelmei tekintetében is részben pervesztes lett. (K. IY. 1069/1935.) Más a helyzet persze akkor, ha az abbanhagyási igény eldöntése alig igényelt bizonyítást, viszont a cselekmény és az előállott kár okozati összefüggésének, vagy a kár összegszerűségének megállapítása a tárgyalások egész sorozatát okozta. Ily esetben az abbanhagyási követelés teljesítése dacára is indokolt lehet a felperes javára csak részköltségek megítélése, vagy esetleg a költségek kölcsönös megszűntetése. Helyes tehát a Kúriának az az álláspontja is, hogy ha az alperes védekezését legfőképpen a túlzottan igényelt kártérítés tette indokolttá, az ezzel való elutasítás esetén abbanhagyásra kötelezés dacára a költségek kölcsönös megszüntetésének van helye. (K. IV. 2458—1933.) A költségekben való marasztalás teljesen független attól,, hogy az alperest előzetesen felszólították-e a cselekmény ab- banhagyására vagy sem. A magánjogi követelés a lejáratkor, a tisztességtelen ver'seny abbanhagyása a Cselekmény elkövetésekor esedékessé válik. Amint tehát a magánjogi követelés teljesítése iránt az esedékesség beállta után indított perben nem védekezhetik az alperes sikeresen azzal, hogy a fizetésre fel nem szólították, épúgy nem vetheti ellen a panaszolt versenycselekmény tettese azt, hogy őt abbanhagyási kötelezettségére nem figyelmeztették. (A kivételt lásd „Ismétlés veszélye“- cím alatt 38. oldal.) Ha alperes a cselekményt a per megindítása előtt abban- hagyta, sőt az ismétlés veszélyének kizártsága forog is fenn, mindaddig, amíg ő ezt a felperes tudomására nem hozta, — feltéve, hogy a felperes erről egyéb úton igazolhatóan tudomást nem szerzett — a felmerült költségekért felelős. Nem jogos és nem méltányos ugyanis az a kívánság, hogy a felperes nyomozásokat végezzen, vájjon az alperes nem szüntette-e be a cselekményt, illetve annak megismétlésétől tartózkodik-e. Ha tehát alperes a cselekményt már abbanhagyta vagy az ismétléstől tartózkodik, ezt saját érdekében köteles a sértettnek 1. §. «
