Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - A) Általános rész
67 közönség gondolkozásába s a concrét eset körülményeibe úgy beleélni, hogy előbb fejtse le magáról a tényleges helyzet ismeretének zavaró momentumait. Ő ugyanis nem esik tévedésbe, mert a keresetből mindent megtudott, de egyébként is tüzetesen foglalkozik az előtte fekvő kérdéssel s nem a „szokásos figyelem mellett“. Tegyen laikusokkal magánúton kísérleteket és pedig a Rg. egyik ítéletében foglalt útmutatás szerint úgy, hogy adja hozzátartozóinak vagy ismerőseinek kezébe a kérdéses árut, az összehasonlítandó külsőket, vagy hirdetést. Vannak cikkek, amelyek eredeti csomagolásban csak a viszonteladói forgalomban szerepelnek; így azok a márkás áruk, amelyek a fogyasztóközönséghez már adagolva, kimért állapotban jutnak. Itt, továbbá azon hirdetésekre nézve, amelyek csak a viszonteladó kereskedőknek, vagy feldolgozó iparosságnak vannak szánva (ilyenek különösen a gyárak és nagykereskedők prospektusai, szaklapokban közzétett hirdetései, stb.) vagy pl. a tvt. 9. §-ának egyik tényálladéki eleme, a kvalifikált használat fennforgása kérdésében, természetesen a szakkörök felfogása az irányadó és éppen ezért ezek tekintetében már a kamara véleményének kikérése indokolt. Technikai kérdésekben rendszerint a m. kir. Technológiai és Anyagvizsgáló Intézetet, vagy a m. kir. József Műegyetemet, vegyészeti kérdésekben az Országos Kémiai Intézetet szokás megkeresni. Versenyperekben néhány év óta általános gyakorlattá vált a bizonyítani kívánt tényállásnak olyan közjegyzői okirattal való igazolása, amely a közjegyző kíséretében eljárt vevő („művevő“) által eszközölt vásárlásnak lefolyását, kirakati hirdetések szövegét vagy egyéb, a kereset megalapozásához szükséges ténymegállapításokat tartalmazza. Ezen okiratok dacára, sőt ezekkel szemben, minduntalan előfordul, hogy az azt kiállító közjegyző tanukénti kihallgatása is elrendeltetik, aminek indoka — anélkül, hogy ez egyetlen felsőbírósági határozatban kimondatott, volna — nyilván az, hogy a közjegyzői okiratoknak ezen a területen a közokirat bizonyító erejét nem tulajdonítják. Ez a felfogás téves és gyakorlatilag csak a kir. közjegyzők felesleges molesztálására vezet. Amikor a közjegyzői tor1. §• s’
