Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - A) Általános rész
60 kizárja a tisztességtelen verseny megállapítását. Versenyjogi szempontból jogos a védelem akkor, ha valamely jogos érdeket veszélyeztető közvetlen és jogtalan támadás visszautasításának céljára feltétlenül szükséges; ha tehát a cselekmény, amely ellen a védelem irányul, tárgyilagosan jogellenes és ha közvetlen veszéllyel fenyegető támadásban nyilvánul meg. (K. IV. 2667—1934.). A versenytárs, aki pl. a tőkeerős felperesnek a jó erkölcsökbe ütköző támadásai ellen üzleti érdekeinek és létalapjának megvédése közben a megengedett határt túllépi, jogos önvédelemben járt el. (vb. 1237—1926.). Nem hivakozhatik azonban jogos önvédelemre az. akinek cselekményében nem az őt ért támadás visszautasítási szándékának, hanem a saját versenyérdek előmozdításának motívumai fedezhetők fel, mert csak azok a védelmi intézkedések megengedettek, amelyek foganatosításánál a versenytárs sem jogsértő ellentámadásbat sem önálló verseny küzdelembe nem megy át. (Rg. IW. 1908—1934.) Az a körülmény, hogy a gyáros a versenytársat áruval kiszolgálni nem akarja és hogy vele szemben árubojkottot teremtett, az alperest nem jogosítja fel az áruvédelmi rendszer megtörésével az áru olcsóbb eladására, mert ahol nem közszükségleti cikkről van szó, a gyáros nem kötelezhető a vevő feltétel nélküli kiszolgálására s így ez a magatartása jogellenes támadásnak nem tekinthető, (vb. 14780—1930.). Ellenben a kereskedő, akinek vevőit a tőkeerős versenytárs elfogdossa, — önvédelemből cselekszik, ha a versenytárs üzletéből távozó vevőket megszólítja és megkéri, hogy ezentúl is nála vásároljanak. (vb. 1237—1926.) Az ellenérdekű fél magatartásában rejlő előfeltételeken kívül az önvédelemnek időbeli, területi és intenzitásbeli korlátái is vannak. Védelmi tevékenységnek csak az minősíthető, amely a támadás területén mozog és csak addig a határig terjed, ameddig a támadás elhárítása szükségessé teszi, lia ez a határ eléretett, az önvédelmi intézkedéseknek meg kell szűnniük, mert minden további lépés jogellenes támadásnak minősül. Az „önvédelem“ ugyanis, már csak a kifejezés helyes értelménél fogva sem szolgálhatja azt a célt, hogy a megtámadott versenytárs saját versenyérdekeit mozdítsa elő, hogy tehát a védekezés ürügye alatt a területére betolakodott versenytárs visszautasítása után azt saját területén is üldözze s abból egy darabot elfoglalva az eddiginél előnyösebb versenypozíciót biztosítson magának.
