Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - A) Általános rész
59 peresként perbevonni.“ A Rg. állandó gyakorlata szerint a felelős, önálló vezetők, mint tettesek, még akkor is saját személyükben vonhatók perbe, ha utasításra, vagy parancsra cselekedtek, lia a tettes harmadik személy utasítására cselekszik, úgy nemcsak ez utóbbi, hanem maga a tettes is passzív legitimációval bír az abbanhagyási igénnyel szemben, mert „aki másnak segítséget nyújt, ámbár tudja, hogy ez utóbbi jogellenesen cselekszik, tényleg és jogilag magáévá teszi a más által elkövetett dolust.“ (Rg. 109—977.) (Id. még 33. íj- kommentárját.) 9. Kereset, uj kereset, viszontkereset. A kereset a cselekmény abbanhagyására (az ismétléstől való eltiltásra) vagyoni és nemvagyoni kártérítésre, valamint az ítélet hírlapi közzétételének elrendelésére irányulhat. Versenyperekre nézve kizárólagos illetékesség áll fenn. (ld. 38. és 44. §.) és a felperes szabad választása szerint vagy a kir. törvényszék, vagy a kereskedelmi és iparkamara választott bírósága előtt indíthatja. Az utóbbinak hatásköre csak azokra az ügyekre terjed ki, amelyekben a felperes kártérítést nem követel. A per során felperesnek joga van a Pp. 189. §-a alapján új kereset alakjában az, alperesnek egyéb, az eredetitől különböző tárgyú és azzal össze nem függő cselekményeit is per tárgyává tenni, mert úgy itt, mint a viszontkereset kérdésében állandó bírói gyakorlatunk a Pp. 189. §-át nagy liberalizmussal alkalmazza: minden tisztességtelen versenycselekmény védelemként érvényesíthető, tekintet nélkül a cselekmény jellegére és így a felperes, aki eredeti keresetében alkalmazottcsábítást panaszol, ugyanezen per keretében hírnévrontás abbanliagyását is kérheti, az alperes pedig ugyanitt akár reklámszédelgés miatt is támaszthat viszontkeresetet. 10. Jogos védelem. „Nem jogellenes a sérelmet okozó cselekmény, ha szükséges volt avégett, hogy a tettes a sértettnek közvetlen jogellenes támadását magáról vagy másról elhárítsa.“ (M. T. 1712. §.) Az alperes leghatékonyabb védekezése a keresettel szemben az, hogy ő jogos védelemből cselekedett. Ha ennek bizonyítása sikerül, a kereset elutasítandó, mert a jogos védelem ï. §.
