Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - A) Általános rész
58 delkezéséből is folyik, hogy az abbanhagyási kötelezettséget megállapító jogerős ítéletnek az időszaki lap akkor is eleget tartozik tenni, hJa ezt nem is ellene hozták. Tehát a törvény egyenes utalást tartalmaz arra, hogy abbanhagyásra kötelező ítélet az időszaki lap ellen is hozható. Ezt a felelősséget azonban mégis észszerűen, a gyakorlati élet követelményeihez alkalmazkodva kell esetenként elbírálni s lehetőleg minél nagyobb szabadságot biztosítani a sajtóorgánumoknak arra, hogy közérdekű feladatukat az általuk észlelt visszásságok szabad kritikája terén kifejthessék. Az időszaki lap csak akkor felel a hasábjain elkövetett cselekményekért abbanhagyási kötelezettséggel, ha szándékosan, és tudatosan, idegen versenyérdek lelkiismeretlen szolgálatában járt el. Egy hirdetésért pl., amely valótlan adatokat tartalmaz, nem lesz felelőssé tehető mindaddig, amíg a hirdetés valótlanságáról fel nem világosították s az a,b- banhagyásra fel nem szólították. Eddig a pontig ugyanis a hirdetések közlése nem meríti ki az idegen versenyérdek tudatos szolgálatának kritériumát. Ellenben ha a cikk egész tartalmából az tűnik ki, hogy az valamely szembenálló versenytárs, vagy akár egy csoport versenyérdekében jelent meg (a gyakorlat megmutatta, hogy ezt nem nehéz megállapítani), a sajtóorgánum már az üzleti verseny terére lépett s versenyhatás előidézésére alkalmas minden adatáért ezen törvény alapján felel. A Tvt-be ütköző cselekményt nemcsak az áru előállítója és első forgalombahozója, hanem a viszonteladó kereskedő is elkövetheti. Azzal a körülménnyel tehát, hogy az alperes másnak olyan készítményét, amely bizonyos árufajként törvényes rendelet értelmében forgalomba nem hozható, ilyen gyanánt hozott forgalomba, a cselekmény elkövetésének tárgyi tényén alapuló abbanhagyási kötelezettsége adva van. (K. IV. 1709—1935.) Ha a versenvválialat jogi személy, vagy egyesület, úgy egyidejűleg a nevükben eljárt személyek ellen is lehet a. keresetet indítani. Vitás azonban, hogy a vállalat ellen indított pert csak a vezető személyekre, vagy pedig az alárendelt alkalmazottakra is ki lehet-e terjeszteni, ha ez utóbbiak tettesekként tevekenykedtek. Isay szerint az a döntő, hogy az ilyen tettes saját elhatározásából cselekedett-e, mert szerinte: „szörnyűség volna, ha pl. a Krupp-gyár ellen benyújtott keresetben joga lenne a felperesnek sokezer gyári munkást is al1. §•
