Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - A) Általános rész
54 vetkeztetni lehet, hogy kárt szenvedett, ha azonban az egész követelést nem is tudja bizonyítani, vagy számszerűleg még részben sem sikerült ez neki, ez mind nem ok a kárigény elutasítására. A bíróság csak abban az egy esetben utasíthatja el a kártérítési keresetet, ha a bizonyítékokból arra a következtetésre jutott, hogy a felperes egyáltalán nem szenvedett kárt. Teljesen elegendő, ha a bíró általános tapasztalati tények alapján arra a megállapításra jut, hogy a felperest ..valamiféle kár“ mégis érte. (Rg. ST. 60—15.). Bírói gyakorlatunk kezdetben az abbanhagyási mellett érvényesített kárigényt az előbbi, mint a per főtárgya, járulékának minősítette. Ma már ez a gyakorlat megváltozott s a Kúria kivétel nélküli gyakorlata szerint a kárkövetelés is főtárgya a versenypernek. (K. IV. 2239—1935.) Ha a támadást a Tvt-be ütköző módon felperes kezdte alperes ellen s ez az alperesi támadás hasonlónak mutatkozik, a kölcsönös érdeksérelem kiegyenlíti egymást, aminek következményeképpen felperes sem vagyoni, sem pedig nemvagyoni kártérítést az alperestől jogosan nem igényelhet. (K. IV. 160—1933., K. IV. 876—1934.) Mivel ennek az álláspontnak túlhajtása konkrét körülmények között méltánytalan sérelmet okozhat a felperesnek, gondos mérlegelést igényel a szembenálló felek vagyoni helyzete (a tőkeerős alperes azonos súlyú cselekménye a támadást kezdeményező, csekély anyagi erejű felperest tönkreteheti, míg neki a támadás alig ártott), a szembenálló cselekmények száma, súlya és azok motívumai. így a bíróság azon megfontolás alapján, hogy felperes cselekményei közül csupán egy, míg az alpereséi közül 5 ütközött a tvt. tilalmába, valamint, hogy alperes cselekményei súlyosabbak s a felperes elleni közvetlen támadást képeztek, alperest erkölcsi kártérítésre kötelezte. (Bp. T. 5531/1934.) A kölcsönös érdeksérelem elméletének további kiépítése- helyett sokkal helyesebb és az anyagi jog, de a méltányosság követelményeinek is megfelelőbb volna az alpereseket arra szorítani, hogy az önbíráskodás mellőzésével esetleges kárigényeiket a konkrét perben viszontkereset vagy beszámítás alakjában érvényesítsék s az érdeksérelmek kölcsönös beszámítását mindenütt megtagadni, ahol alperes cselekményében a jogos védelem ismérvei meg nem állapíthatók (ld. még 33. és 35. §. commentárját).
