Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - A) Általános rész
53 bach — ne járjanak el túlzott aggodalmaskodással sem a kár alapjának, sem összegszerű nagyságának megállapításában. A tisztességtelen versenyt egyáltalán nem lehet elég keményen sújtani. Aki ezt kíméli, az üzleti forgalom tisztessége ellen harcol.“ Bár bírói gyakorlatunk e tekintetben még sem pro, sem contra nem nyilatkozott meg, felfogásunk szerint a kár nagysága tekintetében az alperes eskü alatt is kihallgatható és köteles a tekintetben felvilágosítást adni, hogy tisztességtelen cselekménye által pl. hány vevőt vont el a felperestől és ezekkel hány és milyen üzleti eredménnyel járó ügyletet létesített. Az üzleti titokra való hivatkozás itt figyelembe nem jöhet, mert alperes nem a törvény álal védett üzleti titkait, hanem tisztességtelen cselekményének eredményét fedi fel. Még annak az álláspontnak a helyességét sem lehetne sikerrel vitássá tenni, hogy az említett szempontból az alperes könyvei a peres felek között közös okiratokat képeznek és így ezeknek adatait is köteles az alperes rendelkezésre bocsátani. Gyakran a hites könyvszakértő alkalmazása áthidalja ennek a kérdésnek nehézségeit, nevezetesen, ha az alperes védekezéséből komolyan lehet arra gondolni, hogy a felperest nem csupán a kártérítés nagysága, de az alperes üzleti titkai is érdeklik. A német bírói gyakorlat az u. n. „Auskunftspflicht“-et réges- régen elismerte és alkalmazta a mindenkori alperesek terhére, mert szerinte a tisztesség és jóhiszeműség követelményeinél fogva a jogosítottnak biztosítani kell oly jogviszonyoknál a felvilágosításra vonatkozó igényt, amelyeknek lényege magával hozza, hogy a jogosított jogának fennállása és terjedelme tekintetében önhibáján kívül tájékozatlan, a kötelezett viszont abban a helyzetben van, hogy ilyen felvilágosítást köny- nyedén megadhat. (Rg. 108—7.). Végeredményben még azt sem lehet állítani, hogy ez a felvilágosítás kizárólag a felperes érdekét szolgálja, mert — legalább elméletileg — elképzelhető, hogy adott esetben a bíróság lényegesen magasabb kárösszeget ítélne meg a tényleg okozottnál és így az alperesnek is érdekében állhat, hogy adatait rendelkezésre bocsássa. A bíróságnak meg kell elégednie azzal, hogy felperes ál- talábanvéve bizonyít olyan körülményeket, amelyekből kö1. §.
