Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)

I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - A) Általános rész

52

is gondatlanság szubjektív motívumai felfedezhetők legyenek. A szándéknak nem a károkozásra kel irányulnia, mert a kártérítés előfeltétele csak az, hogy a sérelmes magatartás a verseny szándékával, vagyis haszonszerzés céljából követtetett ek (K. IV. 3661/928.) További mellőzhetetlen feltétele a kártérítésben való marasztalásnak, hogy a cselekmény és a bekövetkezett kár között okozati összefüggés legyen. Vannak károk, amelyek több tényezőnek az eredői, aihol tehát a versenytárs részéről elkövetett cselekmény mellett egyéb erők is hatottak, így pl. gazdasági viszonyok leromlása, a konjunktúra kedvezőtlen alakulása, üzemszünet stb. Ily esetben sem lehet megtagadni a kauzalitást, hacsak annyi nyilvánvaló, hogy a per tárgya cselekménynek is jutott szerep a kár előidézésében.

A kártérítés körébe tartoznak mindazok a kiadások is, amelyeket a sértett a cselekménnyel összefüggésben a káros következmények elhárítására fordított, valamint azok a különleges költekezések, amelyeket a kereset megalapozására indokoltan és szükségszerűen kiadott, így pl. szabadalmi ügyvivők tanácsának igénybevételéért, magánnyomozati cselekményekért stb.

A versenytárs nem védelmezhetik azzal, hogy felperes kárenyhítési kötelességének eleget nem tett, mert felperes nem köteles nagy reklámköltségekkel enyhíteni az alperes erkölcstelen magatartásának következményeit, hanem ellenkezőleg, alperes kötelessége, hogy az erkölcsileg kifogásolható magatartást abbahagyja. (Rg. 1926—1550.).

A kár összegszerűségének bizonyítása sokszor súlyos nehézségekbe ütközik, hiszen többnyire még megközelítően sem lehet azt megállapítani. Hogy bizonyítsa pl. összegszerű kárát a kereskedő, akinek versenytársával szemben több olyan esetet sikerül igazolnia, hogy ez az, ő vevőit az üzletajtóban elfogdossa? Éppen ezért — ha alperes a károkozásra utaló ténybeli adatokat megjelöli és bizonyítja, a bíróságnak saját élettapasztalatai és az eset összes körülményeinek figyelem- bevételével a Pp. 271. §-ában biztosított diszkrecionális jogánál fogva kell a kártérítés összegét megállapítani (K. IV. 315—1933, 579—1935.), de semmi esetre sem lehet az erre vonatkozó igényt elutasítani csak azért, mert a felperes összegszerűen bizonyítani nem tudott. ,,A bíróságok — mondja Baum1. §.

I