Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - A) Általános rész
51 lek még most is éles versenyküzdelemben állanak egymással, amennyiben kölcsönösen szerződésszegést vetnek egymás szemére. Ha tehát ilyen körülmények között az alperes a fellebbezési bíróság előtt tartott szóbeli tárgyaláson azt indítványozta, hogy jegyzőkönyvbe vétessék, miszerint ő a kérdéses állítást a jövőben megtenni nem kívánja, úgy ennek a kijelentésnek a felek között dúló heves versenyküzdelemre való tekintettel különös jelentőséget tulajdonítani nem lehet.“ Az ismétlés veszélyének kizártságát az alperesnek kell bizonyítani, természetesen ezzel szemben a felperes is bizonyíthat olyan körülményeket, amelyek az ismétlés veszélyét valószínűvé teszik. Ha alperes a cselekményt hosszú idővel a kereset megindítása előtt abbanhagyta, különösen azt kell vizsgálat tárgyává tenni, hogy a cselekmény nem olyan természetű-e, hogy alperesnek még nem volt alkalma vagy éi'deke ezt megismételni. (Ld. még „Perérték, perköltség“ c. alatt 69. oldal.) 7. Kártérítés. Érdekkiegyenlités. „Aki másnak jogvédte érdekét jogellenesen és vétkesen, bárcsak közvetve is megsérti, köteles a másiknak — a sértettnek — ebből eredő kárát megtéríteni. Ugyanez a kötelezettség terheli azt is, aki a jó erkölcsökbe ütköző módon másnak kárt okoz(M. T. 1709. §.) Azért, mert valaki a versenytörvényre alapította kártérítési igényét, nem utasítható el azzal az indokolással, hogy e törvény alapján kereseti joga nincs, feltéve, hogy az általános magánjogi szabályok szerint követelése alapos. Kártérítéshez van joga a sértettnek, tehát annak, akinek a kereset tárgyává tett cselekmény kárt okozott. Kártérítésre köteles a tettes, tehát aki a kárt okozta, tekintet nélkül arra, nogy saját vagy más versenyérdekében cselekedett-e, versenytárs-e, sőt hogy egyáltalán van-e kereskedelmi vagy ipari üzeme. (A társtettesek, felbujtók és segédek kártérítési felelősségéről, nemkülönben az alkalmazottak által okozott károkért való felelősségről ld. bővebben 33. §-nál.) A kártérítési igény bírói elismerése szempontjából döntő feltétel, hogy a cselekményben a szándékosság vagy legalább 1. §. 4*
