Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - A) Általános rész
43 métlés veszélyének megszüntetésével abbanhagyás iránti kötelezettségét teljesítette, ami által az abbanhagyási igény is megszűnt. Minthogy pedig alperes az alkalmazottak panaszolt cselekményeinek jogsértő voltát elismerte, azt az alkalmazottakkal szemben hatályosan megtorolni el nem mulasztotta: ezzel és az alkalmazottak megfelelő kioktatásával, mindent megtett és megtesz arra nézve, hogy az alkalmazottakat hasonló cselekmények elkövetésétől visszatartsa, ami által az ismétlés veszélyét a lehetőség szerint kizárta. Ezzel pedig felperesnek abbanhagyási igénye a per folyama alatt még a felebbezési bíróság ítéletének meghozatala előtt teljesítve lett, következőleg az anyag jogi szabályoknak megfelelően határozott a felebbezési bíróság akkor, amidőn a feperest az. ab- banhagvásra irányuló keresetével elutasította.“ Ebben a legfelső bírósági döntésben lényegileg az az álláspont jut kifejezésre, hogy a felperes tartozik felismerni azt a pillanatot, amikor keresetét a perköltségekre kell leszállítania, tehát nemcsak a kereset megindításakor, de a per folyamán, sőt annak felebbezési stádiumában is éberen köteles őrködni mindazon jelenségek felett, amelyekből majd késedelem nélkül le kell vonnia nem is azt a következtetést, hogy az ismétlés veszélye ki van zárva, hanem, hogy a bírói felfogás azt kizártnak fogja tartani. Ezt a gyakorlatot aggályosnak tartjuk, mert csak a legtárgyilagosabb és legfinomabb s e mellett szuverén bírói kognició képes konkrét esetben ilyen következtetésre jutni; a felperestől ennyire finom mérték alkalmazása nem várható el s éppen ezért mégsem lehet az adott pillanat kihasználatlan elmulasztása miatt őt a perköltségek viselésében, vagy mikénti megosztásában rejlő konzekvenciával — mint ahogy a jelen esetben is történt — sújtani. Itt nyilván nem volt közömbös az a körülmény, hogy alperes az ország egyik előkelő vezető pozíciót elfoglaló vállalata (erre enged következtetni a hasonló kérdésben hozott IV. 5035—1934. és IV. 4774—1934. sz. ítéletekben külön is hangsúlyozott az a tény, hogy alperes az üzleti életben jelentős helyet foglal el) és talán főként erre való tekintettel is indokoltnak látszhatott annak feltételezése, hogy az alkalmazottakkal szemben tanúsított megtorló intézkedés komoly és a jövőre is kiható jelentőségű volt. De mi lett 1. §.
