Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)

I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - A) Általános rész

40 tartja, olyan magatartás, amely az alperesi vállalatnak ebből a szempontból figyelmen kívül nem hagyható üzleti hírneve mellett kizárja az ismétlés veszélyét. (K. IV. 4774—1934.) Mivel a Tvt. 32. §-a szerint abbanhagyás alatt valamely cselek­mény ismétlésétől való tartózkodást is kell érteni, az ismétlés­től való eltiltást nem teszi feleslegessé az, hogy alperes a jogo­sulatlan eljárást, pl. névhasználatot előzőleg megszüntette, s olyan perbeli nyilatkozatot tett, hogy nem szándékszik többé használni a sérelmes felírást. Különösen nem felesleges ez ak­kor, ha az eljárás megszüntetése nem a felperes jogának elis- méréséből történt, (K. IV, 6474—1926.) A jogelismerésnek tehát határozottnak, őszintének és min­den fenntartás nélkülinek kell lenni, mert pl. a versenytársnak az a kijelentése, hogy a korábbi, gazdasági érdekeket sértő versenyárut ..mihelyt azok mennyisége elfogy“, elütő, más cso­magolási formában hozza forgalomba, feltétlen jogelismerő nyilatkozatnak nem tekinthető. (K. IV. 521—1930.). De nem szűnik meg az abbanhagyásra való kötelezés igénye az által sem, hogy alperes a per tárgyát képező röpcédulákat mind­össze három napig terjesztette s azután azzal önként felha­gyott, mert az abbanhagyási igény teljesítettnek és ilyképpen megszűntnek csak akkor tekinthető, ha nemcsak a tényleges cselekvés szűnik meg, hanem a cselekvés ismétlésének veszé­lye is elesik, (vb. 23727—930.) így nem zárta ki az ismétlés veszélyét egy olyan helyreigazító körlevél, amely az áru mi­nősége tekintetében az előző hirdetéssel előidézett megtévesz­tést meg sem említi, holott az élet rendes felfogása szerint a helyesbítésnek kifejezetten azt kellett volna tartalmaznia, hogv az ott említett minőség a ténylegesnek nem felel meg. (K. TV. 2239—1935.) A Kúria legújabb gyakorlata a fentebb a—e) pontok alatt részletezett feltételeket több konkrét esetben — el kell ismer­nünk: a német bírói gyakorlattal is többé-kevésbbé összhang­ban — nagy elnézéssel kezeli és sokszor a per késői szakában tanúsított alperesi magatartásból is következtetést von az is­métlés veszélyének kizártságára, így egyik ítélete szerint az abbanhagyásra irányuló kereseti kérelem még akkor is eluta­sítandó, ha alperes csak az első érdemleges tárgyaláson ismeri el a cselekmény jogsértő voltát és hiteltérdemlően igazolja, 1. §.

Next

/
Thumbnails
Contents