Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - A) Általános rész
39 csupán egy ízben tette közzé, az abban foglalt megtévesztő adatot üzletében élőszóval nem hiresztelte, a kereset kézhezvétele után a felperessel közölte, hogy a hirdetés megjelenése tévedésnek tudható be, egyben, a keresettel felmerült költség viselésére is késznek nyilatkozott, majd a perfelvételi tárgyaláson benyújtott különiratában mindezt előadta és a cselekmény jogellenességét kifejezetten elismerte, azzal szemben a cselekmény megismétlésétől tartani nem kellvén, az abbanha- gvásra irányuló kérelem elutasítandó. (K. IV. 3011—1935.) Az ismétlés erkölcsi kizártságára kell következtetni, ha a) alperes, akit a cselekmény abbanhagyására az utolsó cselekmény elkövetését, illetve a kereset beadását megelőző időben fel nem szólítottak; b) s a per tárgyává tett eljárás tekintetében szubjektive vétlen, tehát terhére csak az elkövetés tárgyi ténye írható; c) a cselekményt azonnal abbanhagyta, mihelyt annak jogsértő voltáról tudomást szerzett: d) ugyanekkor, de legkésőbb a perfelvételi tárgyaláson fenntartás nélkül elismeri felperes kereseti igényét és a cselekmény jogellenességét s e) kijelenti, hogy a jövőben annak megismétlésétől tartózkodni fog. A ténybeli beismerés hiánya e szempontból ugyancsak az alperes terhére esik, ha a per során kitűnik, hogy jobb tudomása ellenére tagadott. Mindezen feltételeken túl első, mellőzhetetlen előfeltétele az ismétlés erkölcsi kizártságának, hogy alperes ellen a múltban azonos vagy hasonló tisztességtelen versenycselekmény miatt sikeres eljárás folyamatban nem volt, s cselekményének megismétlése előtt az abbanhagyásra fel nem szólították: a visszaeső vagy előzetes felszólításnak nem engedelmeskedő, az ismétlés erkölcsi kizártságára sikerrel nem hivatkozhatik. Általában az akár egy ízben tanúsított magatartás is alapul szolgálhat az ismétléstől való eltiltásra, amennyiben a jogsértő fél nem ismeri el feltétlenül az ellene a Tví. alapján jogszerűen fellépett fél igényének jogosságát (K. IV. 4909/1929), de az, hogy alperes a kereset tárgyává tett cselekményt a per megindítása előtt azért hagyta abba* mert más viszonteladók ellen a felperes által indított perekből tudomást szerzett arról, hogy a cselekményt a felperes magára nézve sérelmesnek 1. §.
