Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - A) Általános rész
37 4. Szándék, gondatlanság. Szándékosan jár el, aki azokat a tényezőket, amelyek eljárását tisztességtelenné minősítik, ismerj aki előre tudja és akarja a versenytársra nézve károsító eredményt. A „tudja“ fogalmilag azonos a „tudnia kellett“-tel. A Kúria szándékosságot állapított meg egy drogériatulajdonossal szemben márkás áru utánzása miatt azért, mert alperesnek a szakmájabeli áruk jellegzetességeit hivatásából folyólag ismernie kellett, s ennek dacára beszerezte és raktáron tartotta az utánzat tárgyát képező tablettákat. (K. IV. 2434—1932.) Gondatlanul jár el, aki a cselekmény elkövetésénél az életfelfogás szerint megkövetelhető gondosságot nem fejti ki. (K. IY. 4002—1934.) A szándékosság nem jelenti feltétlenül az erkölcstelenség tudatát; szándékosan cselekedhetik az is, aki meg van győződve, hogy a legtisztességesebben jár el: a lényeg az akarat iránya és az eredmény tudata. (Rg.) Lehetséges, hogy valamely cselekmény elkövetésénél kezdetben a tettest szándékosság nem vezette, sőt teljesen jóhiszemű volt, Ez a jóhiszeműség azonban az abbanhagyásra irányuló kereset kézhezvétele után mindenesetre megszűnt, ha ezután is folytatta a cselekményt (mala fides superveniens). Közömbös, hogy a cselekmény káros következményei valóban a célbavett versenytársat érték-e, vagy mást, valamint az is, hogy meghatározott személy vagy vállalat ellen irányult-e az. 5. Abbanhagyási igény. Aki oly módon folytat üzleti versenyt, hogy cselekménye vagy magatartása objektive az üzleti tisztességbe, vagy általában a jóerkölcsökbe ütközik, abbanhagyásra kötelezendő. A kereskedő, aki abban a meggyőződésben használ egy bizonyos árujelet, hogy őt az kizárólagossági joggal illeti meg, erkölcsileg kifogástalanul járt el, de a használatot mégis abbanhagyni köteles, ha kitűnik, hogy versenytársa azt régebben és kvalifi- káltan használta. Abbanhagvás alatt a szó helyesen értelmezett jelentése szerint a sérelmes cselekménynek összes vonatkozásaiban való beszüntetését kell érteni. Ha tehát ennek fizikai lehetősége adva van, az alperes köteles olyan állapotot teremteni, mintha 1. §.
