Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)

I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - A) Általános rész

35 minden igazságosan és helyesen gondolkodó átlagember tisz­tességérzetével ellenkeznek. Ennek a kérdésnek eldöntése azon­ban sokszor a legnagyobb nehézségekbe fog ütközni. Miből me­rítsen a bíró? Saját felfogása semmiesetre sem azonos mindig a közfelfogással és éppen ezért végzetes tévedésbe esik, ha azt állítja oda uralkodó társadalmi és forgalmi felfogásként. (Kg.) A Kúria helyes irányt mutat P. IV. 4858—1929. számú ítéleté­ben: „Azt, hogy mi ütközik az üzleti tisztességbe, vagy a jó- erkölcsbe\ a bíró van hívatva megítélni, annak szemelőtt tar­tásával, hogy a tisztességes kereskedő szempontjából mi je­lentkezik a megengedhető mértéket meghaladónak, vagy a tisztességes mód kereteit áthágónak, illetve, hogy a tisztessé­ges kereskedő, valamint általában a közönség józan erkölcsi felfogását tekintve, mi minősül a jó erkölcsökkel ellentétes­nek Baumbach szerint az az eljárás sérti a jó erkölcsöket, amely az értelmes átlagkereskedő tisztességérzetébe ütközik. Az alperes puszta szándéka rendszerint nem jön figyelembe: a cselekmény a tettes subjektiv felfogására való tekintet nélkül a jóerkölcsökbe akkor ütközik, ha az, objektive, úgy amint megnyilvánult, a méltányosan és igazságosan gondolkozó em­ber tisztességérzetét sérti. A közfelfogás abban a tekintetben, hogy mi erkölcstelen és mi nem az, állandó nem lehet, mert ez az erkölcsi, szellemi és gazdasági élettel együtt állandóan változik. (Rg. Gew. R. Schutz 1929; 115). A helytelen eszkö­zök egymagukban, arra való tekintet nélkül, hogy tisztesség­telen eredmény létrehozására alkalmasak-e, vagy sem, a tisz­tességtelen verseny tényálladéki elemeit még ki nem merítik, (Rg. IW. 1925; 143.) mert bármily rossz szándék fűti is a tet­test, ha annak megvalósítására alkalmatlan eszközöket hasz­nál fel, a törvény reakcióját nem válthatja ki. Az a körülmény, hogy bizonyos szakma körében egy cse­lekmény, amely egyébként az értelmes átlagkereskedő tisz­tességérzetébe ütközik, állandó és általános gyakorlattá fajult, a tettest nem mentesíti, mert hatályos kereskedelmi szokás a törvénnyel vagy annak szellemével szemben nem létesülhet. (K. IV. 1849—1934.) Ott, ahol a formai legitimáció az anyagi joggal kerül ösz- szeütközésbe, az előbbi deferálni tartozik. Az alaki jog az anyagi jog szolgálatára van rendelve és nem annak megsem­1. §. 3*

Next

/
Thumbnails
Contents