Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)

I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - A) Általános rész

31

Az üzleti verseny a gazdasági szabadság függvénye: ahol nincs gazdasági szabadság, ott gazdasági verseny fogalmilag ki van zárva. Hogy azután ez a szabadság szabadossággá ne váljon, hogy a szabad verseny a bellum omnium contra omnes állapotává ne fajulhasson, jogszabályokról kellett gondoskodni, amelyek a gazdasági élet területén szüntelenül dúló harcot a mások, a versenytársak jogkifejtésének szabadsága vagy a közérdek által megkívánt keretek közé szorítják. A törvénybe és jóerkölcsökbe ütköző kilengések megakadályozását, a szabad verseny területén ható gazdasági erők zavartalan, senki által jogellenesen nem gátolható kifejtését s így végeredményben a tisztességes szabad verseny érvényesülésének lehetőségét biztosító jogszabályok összessége a tisztességtelen versenyről szóló törvény.

A kifejezés nem szerencsés, mert indokolatlan ezzel a versenycselekményeknek nagy részét, s különösen azokat megjelölni, amelyek csak objektive ütköznek a törvény tilalmába. Ahhoz ugyanis, hogy valamely eljárást a tisztességtelenség lealacsonyító kifejezéssel illethessünk, a subjektiv vétkességet, sőt a szándékosságot kellene előfeltételül szabni. Helyesebb volna tehát .,tisztességtelen“ helyett „tilos“ vagy „meg nem engedett“ versenyről beszélni.

A versenytörvény uralmi körébe kizárólag azok a cselekmények tartoznak, amelyek az üzleti verseny területén mozognak és amelyekben egyszersmind a versenycélzat vagy a versenyhatás felfedezhető. Ebből a tételből folyik, hogy két versenytársnak magántermészetű viszálya, amely az üzleti verseny kereteit nem lépi át, nem bírálható el e törvény alapján, de ép így az üzleti élet területén jelentkező súrlódásuk sem, ha abban nem fedezhető fel a versenyhatásnak, vagyis annak lehetősége, hogy egyik a másiknak üzletileg árthat, illetve magának használhat.

Aki valamely jogsértő üzleti tevékenység elkövetésére csupán előkészületi cselekményeket tett, pl. a megtévesztésre alkalmas áruhoz az öntéseket megrendelte, annak cselekménye az áru forgalombahozatala nélkül a verseny folytatásának kritériumait nem meríti ki (K. IV. 5936—1934.), de a jogsértést megvalósító kész árunak raktáron tartása, bár tényleg megtörtént forgalombahozatal nélkül már — igen. A most hivatkozott ítéletből azonban semmiesetre sem lehet általáno