Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
Bevezetés
24 teszi a szellemileg és erkölcsileg nem eléggé művelt elemekeiek is e pályára tódulását; de legfőképpen a kereskedelem megbízhatóságának biztosításához fűződő jelentős közgazdasági érdek. Tisztességtelen versenyről egyedül ott lehet szó, ahol verseny vagy éppen „szabad“ verseny van, amely egyrészről mindenkinek lehetővé teszi azt, hogy úgy és akként küzdje ki magának boldogulását, amiként azt legjobb tudása, ügyessége és igyekezete lehetővé teszi, másrészről az ipar és kereskedelem porondján lezajló küzdelemben annak juttatja a győzelem pálmáját, aki a fogyasztók tetszését leginkább tudta megnyerni. A szabad verseny azt is jelenti, hogy a versenyző az érvényesülés, a boldogulás érdekében bárminő eszközt felhasználhat avégből, hogy versenytársai elől a vevőkört elhódítsa. Az erkölcs követelményével azonban csakis a tisztességes és becsületes eszközökkel folytatott küzdelem egyeztethető össze. És az erkölcsi elveket figyelemre méltató individualizmus a szabad versenynek éppen ezért csakis azt az értelmet adja, hogy mindenki törekedjék minden erejével a legjobb és legolcsóbb árú előállítására vagy munka kifejtésére és ezzel az egyedül helyes eszközzel hódítsa el versenytársainak vevőkörét. Mert ezt követeli az üzleti tisztesség és általában a jó erkölcs. Bírói gyakorlatunk az érvényesített magánjogi elvek alapján nem adta meg a tisztességtelen verseny ellen azt a magánjogi oltalmat, amit a francia, belga, svájci és angol bírói gyakorlat, minden különös törvény nélkül, meg tudott adni. Hogy miért maradt tétlenül a mi különben kiváló kereskedelmi érzékű és a kereskedelmi jog fejlesztésében elvitathatatlan érdemeket szerzett judikaturánk éppen a tisztességtelen verseny üldözése terén, erre a kérdésre elég határozottan felel a Kúria 1909. február hó 11-én 4333/1908. p. t. szám alatt hozott határozata: „A tisztességtelen versenyzésből támasztható igények törvény hozásilag szabályozva nincsenek, ennélfogva a per elbírálásánál csakis azt lehet szem előtt tartani, hogy a versenyző versenytársával szemben követett-e el a fennálló törvények által tiltott olyan cselekményt, amely annak kárt okoz.“ Tehát a főok — épp úgy, mint az osztrák és a régi német bírói gyakorlatnál — a kifejezett törvényes rendelkezés
