Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)

Bevezetés

Bevezetés.

„Az erkölcs kategorikus imperatívusának érvényesülni kell a kereskedelem és ipar terén lezajló küzdelemben is, ha nem akarjuk az egyéni önzést teljesen rászabadítani a forgalomra. ha nem akarjuk kiirtani a kereskedelem terén a tisztességes boldogulás lehetőségébe vetett hitet. Mert a tisztességtelen versenyben megvan az a beláthatatlan károkat okozó társadalom-ellenes elem is, hogy nemcsak a közvetlenül megtámadott versenytársnak személyiségi jogait és vagyoni érdekeit sérti, hanem, hogy ezt magát és tisztességes versenytársait is választani kényszeríti a közt, hogy vagy tönkre menjenek, vagy hasonlóan tisztességtelen eszközökkel igyekezzenek céljukat elérni. Hogy a létfenntartás mindennél hatalmasabb ösztöne a versenytársakat többnyire az utóbbi lehetőség felé hajlítja, ez az egész közgazdasági életet fenyegető olyan veszedelemnek nyitja meg a perspektíváját, amelytől a hazai kereskedelemnek megvédelmezése elsőrangú állami feladat.

Bizonyos, hogy a tisztességtelen verseny korántsem csak a kereskedelmi forgalomnak kóros kinövése. Gyökerei lenyúlnak abba az általános emberi jelenségbe, amely a létért való küzdelem, az egyéni önzés, érvényesülni akarás, összeköttetéseknek, illetéktelen befolyásoknak felhasználása a közpályákon; kliens- és pácienselhódítások tisztességtelen eszközökkel az ügyvédi és orvosi pályán stb. mind édes testvérei a kereskedelmi forgalomban csak öntudatosabb és markánsabb alakban burjánzó tisztességtelen versenynek. Azok az okok, amelyek a kereskedelmi forgalomban jelentkező tisztességtelen verseny jelenségét az imént érintett kóros jelenségek fölé emelik és e kinövések ü’dözését a jogrend mellőzhetetlen feladatává teszik, a többek között: a versenyzők nagy száma; a kereskedelmi pályának teljes szabadsága, amely nem tűrvén meg az előzetes kiválasztást, egyúttal lehetővé