Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
II. Fejezet: Az üzleti tisztesség szabta korlátok egyes fontosabb áthágásai
165 azonban a kereskedőnek több fióküzlete van, melyek közül csak egynek vagy egyeseknek feloszlatását, illetve kiárusítását hirdeti, ezeknek készletét egy más, a kiárusítás körébe nem tartozó fióküzlet áruraktárával kiegészíteni tilos. Az üzletfeloszlatás időpontjának oly közelinek kell lennie, hogy már az üzletmenetre is közvetlen befolyást gyakoroljon, még pedig főként annyiban, hogy az üzlethelyiséget a lehető legrövidebb idő alatt ki kelljen üríteni. Arról azonban szó sem lehet, hogy az üzletmegszűnés olyan időpontra legyen előirányozva, amelytől még három hónap választ el. (OLG. Hamm. Gew. R. Schutz 1221—1929.) Ha a kereskedő azzal védekezik, hogy előzetesen megrendelt. áruját neki a kiárusítás alatt át kell vennie, úgy a konkrét esetben a döntő az, hogy észszerű üzleti elvek alapján milyen magatartást kell tanúsítani az üzletembernek, ha szállítója az áruknak részéről történt lerendelését jogosnak el nem ismerte, bár az objektív jogi helyzet következtében erre köteles volna. Azt kell tehát vizsgálni, vájjon az illető üzletembertől megkövetelthető-e a gondosan mérlegelő kereskedő szempontjait figyelembevéve, hogy a mindig kétes kimenetelű perbe bocsátkozzék s nem látszik-e éppen a fentiek következtében indokoltnak az az elhatározása, amelynél fogva az árut az esetleg bekövetkezhető súlyos anyagi károsodás elkerülése végett átvette. (Rg. Gew. R. Schutz 1915—248.) Az itt tárgyalt kérdés egyébként a Novellának a kiárusítási leltárra vonatkozó szigorú rendelkezésénél fogva, aktualitását nagyrészt elveszítette. 2. i. „Maradékáruházmint állandó vállalati megjelölés a vevők egy tekintélyes részéről olyan adatnak tekinthető, amely előnyös vásárlási alkalomra utal és így a vevőt elhatározásában befolyásolhatja. Csak akkor helyénvaló ennek a cégtáblán, vállalati megjelölésként, a cég vezérszavaként való feltüntetése, ha a vállalat általában maradékok áxusításával fogla kozik és egyéb, végben eladandó árukkal csak oly arányban, mint amilyen arányban a végben eladó versenytársai maradékok árusításával foglalkoznak. (J. 1783—4—1926.) Aki végárukat mesterségesen eldarabol s az így nyert árut, mint „maradékokat“ hozza forgalomba, az eladás alkalmi okának hamis képzetét kelti. Maradékoknak csak az olyan visszamaradt darabok tekinthetők, amelyek önmagukban véve azzal a teljes értékkel, mellyel az egésszel való összefüggésük idején rendelkeztek, nem bírjak, amelyek tehát a méterszámra árusított cikkekből az eladás folyamán 2. §.
