Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
II. Fejezet: Az üzleti tisztesség szabta korlátok egyes fontosabb áthágásai
166 természetesen adódnak; egy régebbi önálló egésznek bizonyos részei, amelyeknél az egésszel való összefüggés megszűnése, a visszamaradt darabok értékét csökkenti. (Rg. I. W. 1929— 1259.) Emellett a maradék méreteinél fogva az áru eredeti rendeltetésének nem is felel meg. 3. i.) Az eladás alkalmi okára nézve hiresztel valótlan adatot aki, mint kereskedő, ezt a jellegét elhallgatva, hirdetéseiben magáneladóként jelentkezik; a mivel nyilvánvalóan azt a hitet akarja kelteni, hogy a hirdetett árut nála mint magánszemélynél „kéz alatt“, alkalmi áron lehet beszerezni. (Vb.' 18.039—1927.) k. ) A közzétett ár megszabására vonatkozó adatok. l. k.) Gyári ár az az ár, amelyet a gyáros a közvetlenül tőle vásárlóktól szokott követelni. Ha tehát úgy viszonteladó kereskedőknek, mint közvetlen fogyasztóknak is ad el, ezen a kifejezésen a viszonteladó kereskedőkkel való viszonylatban az utóbbiaknak, a fogyasztókkal szemben pedig az ezeknek felszámítani szokott árak értendők. Ha azonban az eladás kizárólag viszonteladó kereskedők részére szokott történni, úgy a fogyasztóknak gyári áron kínált árukért sem követelhető a viszonteladói gyári árnál több. 2. k.) Az „önköltségi ár“ két részből áll: az áruért fizetett vételárból s mindazokból a költségekből és kiadásokból, amelyek addig az időpontig merülnek fel, amíg az áru az üzlethelyiségbe érkezik (vám, fuvar stb.). Az önköltségi ár tehát összegszerűleg több, mint a „beszerzési ár“, amely utóbbi alatt kizárólag azt a vételárat kell érteni, amit a kereskedő az áruért fizetett. A mondottakból következik, hogy kivűlesik az önköltségi ár keretein az üzemi és általános forgalmi rezsi, tehát munkabérek, házbér, fűtés, adó stb. A rezsiköltség megállapításánál nem jöhet figyelembe a forgalmiadó, ha azt a gyáros a vevőnek felszámítja és neki megtérül, tehát a gyári önköltségi ár megállapításánál mint egyik szereplő tényező kiesik. A kamattételek közül a vállalat alaptőkéjének sokszoros értéke után fizetett kamat az önköltségszámítás szempontjából szintén nem tekinthető rezsitételnek. Az alaptőke pótlására felvett tőke kamata ugyanis csakis azt eredményezheti, hogy a végső mérlegben a vállalat tiszta nyereségét, hasznát, csökkenti. Az első beruházással kapcsolatos berendezésből származó szerszámköltségek az önköltségi gyári ár felszámításánál ugyancsak nem jöhetnek figyelembe. (Vb. 45.252—1929.) 2. §.
