Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - B) Különös rész
144 nak illegitim versenyt okoz, saját, önző céljára kihasználván a törvényes rendelet parancsát betartok kényszerű szolidaritását. Semmiben sem különbözik ez az eljárás a szerződési hűség összefogó ereje által teremtett szolidaritás megszegésétől, mert itt is, ott is mások kötelességteljesitésével él vissza a jogsértő, saját kötelességszegéséből származtatható anyagi előnyök érdekében. Ennek az álláspontnak túlhajtása sem indokolt azonban: aki olykor néhány perccel később zár be, ha ez a magatartása rendőri büntető eljárást vonhat is maga után, de tisztességtelen versenyt még nem követett el: a versenytárs üzletvitelének rendszeres eszközévé, alapjává tett záróratúllépés az, amit e törvény alapján üldözni kell. Különösen indokolt a nem nyilt uccai, hanem udvari és emeleti, esetleg lakáshelyiségekben folytatott üzletek záróratúllépésének megakadályozása, mert ezek hatósági ellenőrzés hijján, ezt a kivételes helyzetüket használják ki arra, hogy korlátlan zárórameghosszabbításokat engedjenek meg magu’ nak. Ez a tilalom természetesen csupán kereskedelmi ügylete lebonyolítására vonatkozik, mert az iparos műhelye nem köteles a zárórához alkalmazkodni, e körbe eső megrendeléseket zárórán túl is elfogadhat. Ellenben, ha készárukból is tart raktárt és kereskedelmi ügyletekkel rendszeresen foglalkozik, vagy az, akinek ipari üzeme nincs is, csak kereskedelmi telepe, ha lokális helyzetének előnyeivel versenytársai kárára visszaél, a Tvt. 1. §-a alapján felelőssé tehető. Hiszen előfordult, hogy több olyan bőrdíszműkereskedő, akik udvari helyiségekben folytatják üzletüket, este 9 órakor, sőt akár vasárnap is, rendszeresen rendelkezésére állottak vevőiknek s esztendőkön keresztül zavartalanul aratták le az elfoglaltságuk miatt késő esti órákban vagy ünnepnapon vásárlókkal lebonyolított forgalom előnyeit. Az azonban, hogy valamely áru káros tulajdonságokkal bír-e, kizárólag a rendőri büntető eljárásra tartozó kérdés és így az áru jóságának megítélése a bíróság hatáskörén kívül esik, kivéve, ha a tettes ezt a káros tulajdonságokkal bíró árut idegen márkával jelöli meg (vb. 19043—1934.). Olyan cselekmények, amelyeket a Tvt. csupán mint vétséget üldöz, magánjogi szempontból ugyancsak az 1. § alapján nyernek elbírálást. így a Tvt. 20. §-ában meghatározott üzleti vesztegetés. Ha azonban a cselekmény a vétség összes tényálladéki elemeit kimeríti, úgy alkalmazni kell a tettessel, illetve alperessel szemben a vesztegetésre nézve a Tvt. 35. 1. §•