Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - B) Különös rész
145 §-ában meghatározott jogkövetkezményként a nemvagyoni kártérítésben való marasztalást is. 19. Álcégek. A gazdasági piacon kiváló hírnévnek örvendő cégek neve nagy erkölcsi tőkét képvisel: érthető tehát, ha újonnan keletkező vagy jelentéktelen vállalatok az ilyen cégszövegeket minél jobban megközelíteni törekszenek, hogy ennek segítségével névtelenségükből kiemelkedjenek. Evégből vállalatuknak jelentőséget, presztízst oroznak a közismert versenytárs cégének, nevének vagy legalább is azok kimagasló alkotó elemeinek, ú. n. vezérszavainak saját cégükben való felhasználása révén s így e megtévesztéssel minden versenytársuknak jogsérelmet okoznak. A saját polgári név használata ellen tulajdonképpen csak az összetévesztés veszélye esetén lehet a 8. §. alapján tiltakozni, ha azonban a vállalat tényleges tulajdonosa vagy birtokosa, az említett cél- 1 ú. n. „strómant“ vesz igénybe, tehát ha nyilváhvalóan bégből hajszol fel olyan egyént, akinek a szembenálló céggel azonos hangzású neve van s formailag és ideiglenesen ezt szerepelteti a vállalat tulajdonosaként, az ilyen áltulajdonost már nem illeti meg a saját név használatának még korlátolt joga sem. És e tekintetben nem tesz különbséget az, hogy jelenleg is létező, vagy pedig már megszűnt, de a gazdasági piacon még mindig értéket jelentő cég szövegének felhasználásával követi-e el a cselekményt. Az ilyen álcégek felismerése a gyakorlatban nem ütközik nagy nehézségbe, mert a stróman szerepe rendszerint csak addig az időpontig terjed, amíg a cégjegyzés megtörtént. Ezután az rövidesen, sokszor már az első hetekben „kiválik“ a cégből és a cégjogi szabályok által az utódlás kérdésében nyújtott formai lehetőségeknél fogva a jogutód a „jogelőd“ cégét tovább használja. A jogsértő ugyanis mindig gondosan ügyel arra is, nehogy a stróman jogokat és előnyöket származtasson egyébként jól megfizetett szívességéből; neki csak a név kellett és így sietve viszi keresztül a cégjegyzékben a tulajdonos személyében történt változást. Ennek az eljárásnak a törvény különböző tiltó szabályaihoz való viszonyát a következő példa világítja meg: Előfordult, hogy kereskedők felhajszoltak egy Kugler Ferenc Henrik nevű cukrászsegédet, annak részére iparigazolványt váltottak, az iparigazolvány alapján pedig] cégbejegyzést eszközöltek ki a „Kugler F. Henrik“ szöveggel, majd rövidesen töröltették az eredeti „tulajdonosat és mint jogutódok 1. §. 10 i.
